Tényleg én vagyok mindennek az oka?

7 hónapos terhes vagyok a másodikkal, de mindenki úgy áll hozzám, hogy a második babánál nem lehetek fáradt, érzékeny, ez már rutin... Nagy házban él együtt több generáció, osztatlan közös tulajdon, így viszont a nagyszülőktől a testvérekig mindenki mindenbe beleszól. Azt mondják, hogy lusta vagyok, holott szinte semmit nem pihenek, de pocakkal nem tudok úgy felpattanni se a gyerek után, se azért, hogy főzzek egy teát másnak. Megyek, csinálom, de lassabban, a gyerek néha leköröz. A másik "vád", hogy a férjemmel szórjuk a pénzt. Az igaz, hogy a megtakarításaink elapadtak, és csak a hitelek maradtak, mert pl. más helyett is én fizettem ki a rezsit egy hónapon belül kétszer, én álltam a legkisebb tesóm esküvőjét, a nagyobbik tandíjába segítettem bele, és megadni mindenki elfelejtette, így a lakrészünk felújítása még minimum fél év, és addig egy szobába vagyunk bezsúfolva, bedobozolva. Megjegyzem, a szüleim mindketten munkanélküliek, a cégük csődbe ment, az apámnak néha van alkalmi munkája, de ennyi. A harmadik, hogy túl zajosak vagyunk. Csak nekem van kicsi gyerekem, egy 3 évest nem tudok néma üzembe tenni, és igen, van, hogy hisztizik, mert nem akar valamit, pl. fürödni, mint tegnap. Ezen a héten többször is megkaptam a kíméletlen kritikát, hogy elrontottam a gyerekem nevelését, és tönkre teszem az életét, mert nem normális, hogy hisztizik és akaratos. A férjem is egy utolsó, mert ugyanolyan "kezelhetetlen", mint a lányom, és én rontottam el mindent. Hozzáteszem, ő az egyetlen a háznál, akinek van munkahelye, és dolgozik is. (Jó, nekem is van, de most telt le a gyes, szabadságon vagyok, év elején szülök.) Ehhez már csak bónusz a gyűlölködő anyósom és alkoholista apósom, akiket szintén mi rántunk ki a bajból, ha nincs mit enni a hónap második felében, ennek ellenére ők is csak szidnak az albérletükből, hogy ha nem megyek hozzá a fiukhoz, akkor most ők is jobb helyzetben lennének (igen, minden hónapban lenyúlták a fizetését...). Tegnap már teljesen kiborultam, hajnal kettőig bőgtem, mert tehetetlennek érzem magam. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, ha elmegyünk albérletbe, akkor fölöslegesen vettünk fel hitelt, és pénzkidobás volt a lakásfelújításra ennyit költeni, mert így folytatni nem tudnánk, az albérlet mellett másra nem futná, és a felújítási hitelt akkor is kell törleszteni.

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, hátha tud valaki tanácsot adni, vagy legalább biztatni...

Köszönök minden választ!