A fiam homoszexuális?

Úgy látom kedves kérdező, hogy nagy ívben lesz**od amit írunk. Csak azt nem értem, hogy akkor minek írsz ki kérdést?

Nem tűnt fel, hogy minden hozzászóló egy véleményen van?

El sem gondolkodsz rajta, csak ugyanazt írogatod.

Már egyszer írtam, de ez a kérdés annyira dühít, hogy nem igaz.

Tegyük fel, ha a fiadban van olyan önpusztító hajlam, mint bennem, akkor ha így folytatod, könnyen oda juthat, mint én, s ha nincs mellette senki, akár öngyilkos is lehet. FELFOGOD, EMBER? Hogy akár a halálba kergetheted a saját gyerekedet?

Minden esetre remélem, a fiú nem olyan gyenge személyiség, mint én, hogy ilyen hülyeségekhez nyúljon.

Egyébként biztos kedves és aranyos gyerek, nem olyan tapló paraszt, mint a mostaniak a korosztályából.

A férjemet is így nevelte az apja. Pont az ellenkezőjét érte el. Ez bajnak nem baj, de látom, hogy talán túlzottan is bújik hozzám - amiben erős kompenzálást érzek.

Apámnak nincsenek ilyen elvei, ő idős férfiként is megölel bárkit, akit kedvel, hátbavereget, vállat simogat. Emellett tud érzésekről beszélni.

A férjemen észrevettem, hogy ha hazalátogatunk (az én szüleimhez), akkor kapva kap minden alkalmon, hogy apámmal tölthessen időt.

Majd egyszer kibukott belőle, hogy apámat jobban az apjának érzi, mint a sajátját.

Ha nem tartanám férfiasnak, nem lenne a férjem, de azt rossz látni, hogy 40 évesen sete-sután próbálja azt pótolni egy másik emberrel, amit gyerekkorában a saját apjától nem kapott meg.

Ő még jól járt, mert az esküvő napján apám kezet rázott vele, hogy mostantól fogadott fiaként tekint rá és valóban úgy is viselkedik vele, a férjem pedig örömmel ugrott ebbe a szerepbe.

Egyszóval most azzal játszol, hogy a fiadat ellököd magadtól örökre és lehet, hogy egy számára idegennél keresi majd azt - akárhány évesen - amit tőled nem kapott meg.

Azt a fontos momentumot még hozzátenném, hogy egyszer egy temetés kapcsán szóba hozta, hogy ha az apja meghalna, akkor tisztességből elmenne a temetésére, de sok könnyet nem ejtene érte.

Viszont ha az én apám halna meg, közel annyira kiborulna, mint én.

Őszintén ledöbbentem (mármint annak örülök, hogy apámat ennyire szereti, de döbbenetes volt, hogy a saját apja halála SEMENNYIRE nem érintené meg).

Kedves kérdező!

A te fajtádtól mentsen meg az ég.Pont az ilyen hozzáállással fogsz érzéketlen droidot nevelni a saját fiadból.Ha esetleg egyszer kiderülne,hogy meleg,akkor sincs jogod fölötte ítélkezni de kötelességed támogatni.

Ő a te véred,nem döglenél bele ha egy kicsit megölelnéd,elvégre nem egy idegenről van szó.Az a vicc az egészben,hogy pont abban a korban van,mikor megtanulná az érzelmeit kifejezni mások felé,és te ezt elnyomod benne a begyepesedett,homofób gondolkodásod miatt.Gondolkodj már el egy kicsit!

Esküszöm sajnálom szegény gyereket,jobbat érdemelt volna.

Szánalmasak az ilyen szülők:)

Sajnálom szegény gyerekeidet,hogy ilyen nemi sztereotípiában neveled.

gondolom te az a típus vagy,aki a gyereket bátorítja arra,hogy legyen agresszív,mert szerinted az férfias:D

Nem minden férfi szereti a küzdő sportokat,sőt van aki semmiféle sportot nem szeret.

A gyerek az nem egy gyerekkori játék,mint egy barbie baba,hogy olyannak öltöztetem,amilyennek szeretném,az ilyen egyedek maradtak volna örökre gyerekek.Idióta!