A külföldre kimenés a mai tiniknél komoly gondolat, vagy csak egy hirtelen fellángolás eredménye?

24 éves vagyok, tehát a tini korosztályról már nem tudok nyilatkozni, de egy kis statisztikát írnék:

Nemrég volt 5 éves osztálytalálkozónk és az egykori osztálytársak közül (mert bizony nálunk is ment az álmodozás külföldről), mindössze 2-en mentek ki külföldre szerencsét próbálni!!! (elején 36 fővel kezdtünk, a végzős osztály 21 fő - ebből 2 ment ki)

Mindkét esetre tudok példát.

Egyik volt osztálytársam érettségi után kiment 1 évre Angliába, kapott munkát egy kávézóban, gyakorolta az angolt, és emellett hazahozott egy csomó pénzt, jelenleg ebből finanszírozza az egyetemét, és persze letett egy felsőfokú nyelvvizsgát.

Egy másik ismerősöm elvégezte a szakiskolát, mint karosszéria lakatos, dolgozott pár évet a szakmán kívül, megunta, most éppen szakácsnak tanul, és napjában 5X elmondja, hogy majd ő Londonba költözik - mindezt úgy, hogy egy magyar mondatot sem tud helyesen leírni, az angolja pedig igencsak súlyosan kifogásolható.

Szóval változó, nem lehet általánosítani.

Barátnőm 16 éves volt amikor kijelentette, hogy márpedig ő Amerikában fog élni.

A középsulit nem fejezte be, helyette dolgozott Angliában, később Írországban és végül kijutott Amerikába, ahol férjhez ment. Teszem hozzá, nulla angol tudással vágott bele a dologba.

Én is külfödön élek, angol tudással jöttem (német nyelvterületen, de nem Németo.ban élek) a német-francia ragad rám és egész jól elboldogulok itt.