Miért nem tudok önálló lenni? Miért függök tőle ennyire?

Először is, azért ide írok, mert szeretnék komoly válaszokat kapni.

másfél éve van barátom. 17 évesek vagyunk mindketten. Azt vettem észre, hogy mióta ő van nekem, kicsit hanyag lettem másokra nézve (előtte is nagyon befelé forduló voltam). Amikor ő elmegy a barátaival valahova, nekem az nagyon rosszul esik.. többször előfordult már, hogy amikor mondta, hogy megy el erre arra, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy én miért nem vagyok erre képes. Aztán ezen addig gondolkodom, és hergelem magam, míg sírok, kiborulok, rosszabb esetben hányok, rosszul vagyok stbstbstb.

Miért van ez? Én nem akarok ennyire függeni tőle, akarok különálló életet. Tudom, hogy senki nem fogja helyettem megcsinálni, de mit tudnék tenni azért, hogy ne legyek ilyen szánalmas?

Igazából nem is vágyom más társaságára, mindig csak vele akarok lenni, de pedig tudom, hogy ez így nem normális.

Ha valaki érezte már így, ő hogy oldotta meg?

Segítsetek, szépen kérem.