Megbántátok, hogy messzire költöztetek a családtól?

16:09-es vagyok

Minden nézőpont kérdése, mert vannak szülők akik beleszólnak mindenbe mert ők jobban tudják meg elintéznek mindent meg bla bla bizonyos szinten ez is lehet pokol, akik oylan szülőktől költöznek el akik segítőkészek mégis tiszteletben tartják a magánszférát(szerintem ritka) az persze, megbánhatja lehet az utolsó hozzászólónál így volt de pl nálunk az én esetemben soha nem sírnám vissza ha elmennénk innen mert ennél rosszabb nagyon kevés van ami itt van és ha gyereket vállalok akkor tudatában vagyok a felelősséggel és hogy igen hosszú éveim mennek majd rá de meg kell tanulni vele együtt élni és úgy alakítani hogy élvezetes legyen, egy gyerek nem valami tárgy ami megvan juj de jó aztán én mennék ide oda, persze jár valamennyi szabadság de akkor is a gyerek az első. Nem is szülnék gyereket ha a közelemben lennének a szülők.

"Szerintem párodnak a legnagyobb baja, hogy a szüleid intézték az itthoni munkát nektek. Úgy érzi, így nem ő a felelős az életetekért, hanem a te szüleid. Nem érzi magát emiatt felnőttnek és férfinak. Nagyon sok férfinek van ilyen hülye felfogása egyébként..."

Ez a baja a ferjednek!! Ez a valaszolo jol latja a problemat!

En csak 1300km-re koltoztem arrebb:D NEM bantam meg:D

En se szeretnem, ha anyosom barmikor beugorhatna unokazni....aranyos, kedves, de a gyereknevelesbe minden nap beleszolna...meg igy is probal beleszolni, okoskodni. Tavaly 5 honapot voltam kenytelen parom nelkul babankkal magyarban toltenem, es mindenki probalt beleszolni abba, hogy hogy nevelem a gyereket (igy nem jo, ugy nem jo), hat eleg volt, koszonom, nem kerek belole tobbet.

Nem szamithatunk a segitsegukre, neha jo lenne segitseg, de megoldottunk eddig mindent, ez utan is meg fogjuk oldani. (5 eve vagyunk kinn lassan)

Már elég régi a kérdés, érdekelne, hogy mi lett veletek! Elköltöztetek, vagy ottmaradtatok?

Én 45 km-re költöztem a párom miatt, otthon hagytam "csapot-papot", mindent és mindenkit, és eljöttem a szülőfalujába! Igaz, hogy 1,5 km-re laknak a szülei, de nagyon keveset jönnek, a párom viszont elég sokat visszajár segíteni, én meg itthon vagyok a 2 gyerekkel egyedül. Ez így megy tavasztól őszig! Először nagyon sokat sírtam, költöztem volna közelebb, de mióta a nagyobbik gyermekünk ovis lett, azóta már én sem vagyok egyedül, mert ugye ott vannak a többi anyukák. Viszont a segítség nagyon-nagyon hiányzik!!! Ha annak idején tudtam volna azt, amit most tudok, akkor nem biztos, hogy eljöttem volna ide lakni.

Édesanyám, nagyim Magyarországon van, én a párommal Máltán. Elég messze van? Nem mondom, hogy nem hiányoznak, mert csúnya hazugság lenne, de nem bántam meg, hogy kijöttünk..

Ahhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy elterveztük tennünk is kellett nagyon sokat. Napi 10 órákat mászkáltunk szállodáról-szálodára, boltról-boltra az önéletrajzommal, hogy hol van állás..2 hónap alatt jutottunk el oda, hogy van állásom.. nem könnyű, de napról napra könnyebb.. :)