20 év felettiek akik nem tanultatok megbántátok?

Kinek hogy! Apám büszkébb a két keresztlányára, mint rám, a saját lányára, pedig...

Két unokatesóm (28 és 31 évesek) diplomás, egyik pesten, másik szegeden él. Mindkettőnek gyönyörű, 3 szobás fullos lakása van, és persze horribilis összegű svájci frankos hitele, amit egyedül fizet (anyuci apuci segítségével), mert párjuk nincs, mert a karrier mindenekelőtt!!!

Én egy sima kis adminisztrátor vagyok egy kisvárosban, érettségivel és ügyintéző szakmával. Nincs diplomám, volt is emiatt vita, mert bezzeg azok a lányok milyen okosak, mennyi mindent megtehetnek..stb.

Hát ők már-már vénlányok, nekem van egy 2 szobás 55 m2-es kis lakásom, amit a vőlegényemmel ketten hoztunk össze, igaz, van hitelünk is, de forint, és nem ingadozik. Ketten havi 50 ezret félre tudunk tenni.

Szerintem én sokkal-sokkal gazdagabb vagyok, mint a diplomás uncsitesóim.

Ja, nem bántam meg, hogy nem tanultam többet, sőt örülök neki, mert akkor nem ismerném a vőlegényemet!

Második voltam

21/L

Hiba tanulsz te hiányszakmát az egytemen, attól még ugyanolyan munkanélküli lehetsz. Nem ezen múlik.

A talpraesettségen! Ismertem 2 nővért mindkettő ugyanazt az iskolát és szakot végezte, ami telítve van mo-n. Az egyiknek lett állása mert, kreatív, ügyeskedő a másik meg várja a sült galambot és ebben kis is merül mindene.

Szóval nem a diplomán fog múlni. Az élethez való hozzáállásodon. Én egyetemen tanulok ,de itt nem rágják a szádba, hogy mit kell tudnod és mit nem. Aki tudni akar annak maga kell a mélyére ásni és utána járni, mert amit leadnak a tanárok az csak a jéghegy csúcsa. Középsuliba többet tanultam mint egyetemen.

Szóval nem biztos, hogy a te utad is a diplomán keresztül vezet. De ha ügyes vagy és talpra esett ,akkor tied a világ!

22/L

Nemcsak egyetemen lehet tovább tanulni!

Szakiskolák, tanfolyamok, stb, és akkor nem lesz diplomás munkanélküli, hanem piacképes szakmával melózhat.

Off vége.

Igen, bánom, hogy nem tanultam tovább, így gyerekek mellett 30 fölött nagyon nehéz!

Bánom, de még mennyire!

Lett volna eszem, anyám jóban volt az összes pedagógussal,én hülye meg csak azt voltam hajlandó megtanulni, ami érdekelt.Több ilyen is volt, de a hanyagolt tantárgyak miatt az átlag tudásom olyan lett, hogy talán fel sem vettek volna gimibe.Meg nem is volt, aki támogatott, igazán biztatott volna, fogalmam sem volt, merre tovább...

Végül is csak szakmám lett, méghozzá három is, de nem vagyok ezzel elégedett, mert érzem, tudom, hogy sokkal többre lennék képes, de családi és anyagi okok miatt már talán sosem fog összejönni a továbbtanulás.

Tudom, hogy diplomások között is sok az állástalan, de bizonyos, hogy nagyobb biztonságban érezném magam, ha diplomám lenne, még ha átmenetileg álláskereső lennék is.

Én azt mondom, mindent a maga idejében kell csinálni, addig tanuljatok, amíg fiatalok vagytok és van rá lehetőségetek! A tanulás sosem felesleges, előbb-utóbb biztosan megtérül a rá fordított energia.Miképp az elvesztegetett lehetőség is előbb-utóbb megbosszulja magát.

Nem bántam meg!

20 évesen léptem ki az iskolából egy érettségivel és egy szakmával. Akkor azt mondtam: lehet, hogy még később visszaülök a "padba". Akkor elhelyezkedtem adminisztrátorként, 4 éve ugyanott dolgozom. A volt osztálytársaim közül akik egyetemre/főiskolára mentek, még nem helyezkedtek el, van aki csak lézeng, van aki inkább még egy szakot elkezdett...

Jelenleg a párommal egy lakást újítunk fel, hamarosan összeköltözünk, nincs hitelünk. Mindkettőnknek van munkája - bár a mai világban biztosnak semelyik sem mondható. Viszont boldogok vagyunk és úgy gondolom, mi legalább annyit letettünk az asztalra, amennyit épp diplomázó ex-osztálytársak vagy bárki más!

Elindultunk az életbe és nem most kezdünk el gondolkodni az önálló életen és felelősségen.

Később lehet, hogy "visszaülök" a padba, de most így érzem teljesnek az életem!