Véletlen eltörtem édesanyám levesestáljának a tetjét, és most ki nem állhat engem. Mit tegyek?

Ha látja, hogy bánt téged, biztosan megbékél. Szerintem is jó ötlet, ha összeragasztod, legalább a szándék miatt.

Majd elmúlik a haragja. Ha nem, akkor tényleg túl van reagálva.

Szerintem egyszerűen csak kicsit megharagudott rád, de hamar elszáll ez a méreg.

Ha viszont valóban utál, akkor elég h.lye anyud van.

Nem komplett tényleg, ha olyat mond, hogy utállak.

Ha kétezer éves kínai császári amfóra törött volna össze, akkor sem mond egy normális anya ilyet a gyerekének.

S különben is, ha ennyire féltette, miért rakta a használati edények közé?

Másrészt meg én is anya vagyok, tehát átalakulnak a dolgok már ilyenkor. S igen, ha gyerek van a közelbe, számítani kell az átlagosnál jobban a különféle hasonló veszteségekre. Ez, mégha értékes is volt számára, akkor sem jogosítja fel, hogy ilyet mondjon.

Nyugodj meg, szegénykém. Édesanyádnak nincs joga így beszélni veled, még akkor sem, ha mégoly féltett levesestál tört is össze. Nem utál ő téged csak a harag mondatja ezt vele, de minden kétséget kizáróan túlreagálja a dolgot.

Nem a tál fontos, hanem az emlékek maguk, amiket a dédijéről a szívében őriz. A tál eltörhet, de az ő emlékei nem.