Telhetetlen vagyok? Apósomék tele vannak pénzzel, mi meg élünk egyik napról a másikra?

Én vagyok a műtétes.

Elképesztő a stílusod. MENJ dolgozz!!!!!

Te írtad:

"Segítséget kérünk folyamatosan a gyerekeknek, pl tánc a lányomnak, fiamnak taekwondo. "

Uram Atyám! Én sem adnék neked még ennyit sem. Gondolkozz el, hogy miért csak 130 e ft-ot kap a párod.

Egyébként miből gondolod, hogy kötelessége az unokáinak bármit is adnia egy nagyszülőnek????

Ezekből a gyerekekből lesz a követelődző, önző ember, aki felnőttkorára sem tud felnőni. Pont, mint te.

Még mindig nem írtad, hogy a saját anyádéktól mit lejmoltok össze.

Műtétes.

Úgy látszik nagyon hozzászoktál a követelőzéshez a 3 gyerek erre nem mentség.

Kérj az Állambácsitól

[link]

tőle legalább kapsz lóvét

A 15:22-es feltételezése bennem is felmerült.

Én is hasonló bevételekkel - kiadásokkal, terhekkel vagyok "megáldva", mégis kijövünk valahogy.

Persze én is megerősítem, hangsúlyozom, ez csak feltételezés!

És a másik kérdés... A másik oldaltól mit kapnak a gyerekek, vagy Ti? Vagy csak após-anyós kerül pellengérre?

Jól neked esett a többség. Én együtt érzek veled. Ha én lennék az apósod, én biztosan jobban jutalmaznám a fiam, ha tényleg jól megy az üzlet. Ha meg rosszabbul, akkor marad a havi fix. Attól meg, hogy sokan kevesebb pénzből élnek, a 130000 szerintem nem egy átlagon felüli kereset.

Egy család meg szerintem tartson össze. Amikor nálunk valaki megszorul anyagilag, mindig ugrik vki, hogy kisegítse, pedig közel sem élünk jólétben...

Szóval fel a fejjel! Amúgy tényleg nem tudnátok külön vállalkozni?

Egyet kell értenem az előttem szólóval.

Nálunk édesanyám szülei irtó szűkösen éltek, de mindig adtak anyuméknak, nekünk is. Életem egyik legszebb emlékeit okozták nagypapám kis ajándékai - sajnos csak annyit engedhetett meg, de nekünk megtette.

Édesapám szülei ezzel szemben garasoskodók - mai napig kb. 3 szobában van elzárva(!) rengeteg bútor, értéktárgy, sok olyan, amit anyumék esküvői ajándékaiból elemeltek(!).

Most összeköltöztünk párommal, az ő szülei hihetetlen sokat segítenek - nem pénzzel, hanem minden mással, ami miatt persze spórolunk is. Az én szüleimnek nagyon rosszul megy most, de azért már volt nekem is "stafírungom", és tudom ha van, akkor ők is adnak. :)

Mindezzel azt szerettem volna szemléltetni, hogy ahány család, annyi ember. Én is inkább adakozó környezetben nőttem fel, megértem az elégedetlenséged. Azt hinné az ember, ha ilyen jól megy a nagyszülőknek, legalább indirekt módon segítenek, tehát elhalmozzák a gyerekeket (majdnem) minden jóval.

És: lehet a párodnak nem volt alaptőkéje, de ahogy kiveszem a szavaidból, fiatalkorától ott dolgozik - szerintem ez azért nagyot nyom a latban, így semmiképp nem illetné meg az egész nyereség az apóst, pláne ha - amint írtad - ugyanannyi munkát osztanak meg, sőt, párodra kicsit több is hárul.

Szerintem ez nem elégedetlenség, inkább az apósod részéről inkorrektség.

A megoldás viszont nehéz - gondolom párod nem nagyon áll ki az igazáért (márpedig igaza lenne ha többet kérne), és ismerem az ilyen fafejű embereket, mint az apósod.

Öröklésről volt már szó valaha? Lehet úgy vannak vele apósodék, hogy haláluk után úgyis ti örököltök, és Ti lesztek jómódban - na de a jövő azért elég bizonytalan egy ilyen hozzáálláshoz...

Jól neked estek.

A többség aki válaszolt fingja nincs arról, milyen az mikor alig jösz ki egy hónapban, anyósék/anyuék meg 2 kézzel szórják a pénzt, mert nekik telik. Vagy a másik testvért támogatják, mert az sír rí állandóan, hogy neki milyen sz@r, aztán meg a pénzt elnyaralgatja a Balcsin. Te meg csak osztasz szórzol és még sem kerek a dolog.

Igen persze megdolgoztak érte, csak azt nem érti az ember, hogy hogy lehet ennyire önző valaki. Könyörgöm a saját szüleiről van szó!!!

Fúú tudnék anyósékról én is mesélni, de szóra sem érdemesek. Majd ha idősebbek lesznek se nekünk sírjanak...

A röhej pl. a mi esetünkbe, hogy anyu nem olyan rég jött össze egy pasival (50-es korosztály, mielőtt bárki félre értené) és a pasi ezerszer többet "segít" nekünk mint a milliomos anyósék. Nem pénzre kell gondolni, hanem pl. dolgozott egy helyen és ki akartak dobni 2 kis biciklit. Azonnal hozta a gyerekeinknek, tök jó állapotban vannak.

Aztán egy másik helyről kimaradt 15 fa kerítés léc és nem tudtak vele mit kezdeni. Egyből hozta nekünk (ide pont elég), hogy jó lesz a feljáróhoz. Nekem ez nagyon jól esik és viszonozzuk is mással, amivel tudjuk. Ezt hívják szerintem összetartásnak.

Egyébként mikor egyszer anyósékon egyszer én is felhúztam magam és kiírtam egy kérdést nekem is nekem estek.

Azoknak ny@sgam (!!!) majd ha tudjátok mi a szitu és saját bőrötökön tapasztaljátok mi a szitu lehet pattogni :):).