Annyira rosszul érzem magam. Mit tehetnék, hogy elviselhetőbb legyen? Többi lent
Bocsi, ha hosszú lesz.
16 éves vagyok, a férjem 23 éves(dolgozik, biztos állása van). Amikor megismerkedtünk annyira jó volt minden, szerettük(szeretjük) egymást, amennyi időt lehetett, együtt töltöttünk. Anyukám egy nagyon rugalmas nő, mindent megbeszélünk, így ő is támogatott bennünket. Mielőtt megismertem a párom én már gyógyszert szedtem, mert nagyon sokat szenvedtem amikor megjött, a nőgyógyász javaslatára elkezdtem szedni. Közel 1 évig szedtem a gyógyszert, fél évig voltunk együtt, amikor lefeküdtem vele először, de előtte már többször aludt nálunk és én is aludtam náluk, anyukám megbízott bennem, soha nem volt belőle baj. Anyósommal ekkor még nagyon jól kijöttünk. Aztán egyszer nem jött meg. Azt hittem, csak késik, velem nem történhet meg, hogy ilyen drága gyógyszer mellett terhes legyek. 13 napja késett, anyukám hozott egy tesztet, azt mondta, hogy ha nem baba van a dologban, akkor elvisz dokihoz. Azonnal pozitív lett a teszt, aztán utána még egy teszt pozitív lett. Nagyon nagyon sokat gondolkoztunk a párommal, hogy mi is legyen, ekkor még csak hárman tudtunk a piciről. Mi ketten eldöntöttük, hogy a baba marad(hogyha minden rendben van vele), magántanulóként befejezem a gimnáziumot, összeköltözünk. Édesanyám nem örült, hogy ennyire fiatalon így döntöttünk, de mivel a 3. unokája így a babának nagyon örült és elmondta, hogy támogatni fog mindenben.(van két 30 fölötti bátyám) Aztán kértünk időpontot egy magánorvoshoz, hogy vizsgáljon meg, hogy minden rendben van e. Elmondtuk anyósoméknak, hogy mi is történt és hogyan döntöttünk. Anyósom azt mondta, hogy nem vagyunk normálisak, tönkretesszük az életünket és minden áron le akart beszélni a babáról, de kiálltunk a döntésünk mellett. Elmentünk a dokihoz, megállapította, hogy bizony baba van a dologban, elhívott ultrahangra abba a kórházba, ahol ő dolgozik, mert szerettük volna, hogyha ő marad az orvosom. Megnézte a pici babánkat, mi meg vidáman mentünk haza, mert a méretének megfelelő volt, dobogott a pici szíve. Megmutattuk anyukámnak a képet, könnyes szemmel simogatta a pocakom, nagyon örült. Anyósom meg sem nézte, csak amikor a párom többször odavitte hozzá a képet. Aztán neten nézegettük, hogy mégis mik a lehetőségek, hogy lehetünk a gyámjai stb. Mivel fiatalkorú vagyok, így csak ő lehetett volna a gyámja vagy az édesanyám. Aztán láttuk, hogy ha összeházasodunk, mindketten lehetünk gyámok. Én nagyon vágytam az esküvőre, de nem mondtam. Egyszer csak elmentünk egy ékszerboltba, ahol mondta, hogy szeretnénk megnézni az eljegyzési gyűrűket.(levegőt alig kaptam) Választottunk egyet közösen, megkérte a kezem, rá 1,5 hónapra feleségül vett.Álmodni sem mertem erről:) Mivel lovaink vannak, albérletbe nem tudtunk volna költözni, így közös megegyezés alapján anyósékhoz költöztünk. Anyukámtól kaptunk egy házat, most azt csinosítgatjuk, de bőven van mit csinálni, így még legalább fél év mire beköltözhető lesz. Minden nap kifejezik, hogy mennyire rosszul döntöttünk és mennyire nem szeretnek engem. Apósom folyton azt mondta, hogy ne vegye meg anyu azt a házat, most meg mindent elhordana onnan.(önitató van ott, mert voltak állatok, mindenféle etető, linóleum stb.) 4 lovunk van, apósom örökké azt hangoztatja, hogy kettő az övé, pedig fél tőlük. És had ne soroljam. Nagyon rosszul esik, amit csinálnak. Van egy öccse, örökké átveri őket, többször meglopott már bennünket is, anyósomékat is, mégis ő a tökéletes gyerek. Egyszer mi mentettük ki az öccsét, 30.000Forinttal tartozott és megfenyegették, hogy megverik és sajnos ismertük akinek tartozott, így tudtuk, hogy nem poén(falun élünk, így mindenkit ismerünk). Állandóan lóg a suliból és engem kever bajba, mert én itthon vagyok(mert a sulit estin folytatom, így csak heti 3 délutánt járok suliba) és nekem mindig azt mondja, hogy ne szóljak az anyjának, hogy itthon van, majd ő elmondja, de a páromnak elmondom mindig, mert ő kiáll mellettem, mert az anyjának meg hazudik, hogy volt suliba, gyakorlaton..
Nem tudom, hogy mit tehetnék.. Tudom, el kell költözni, de nem hagyhatjuk itt a lovakat, mert senki nem foglalkozna velük, a házunk még nincs olyan állapotban, hogy beköltözzünk.
Igazándiból már minden bánt, mert anyukám kiment külföldre dolgozni, kapott egy nagyon jó lehetőséget és annyira kihasználják, hogy "egyedül maradtam", hogy az hihetetlen. Anyukám nem milliomos, amikor egyszer meghívták csak úgy, szinte levegőnek nézték. Apukám viszont iszonyatosan jó anyagi körülmények között él, őt körbeugrálták.
Annyira rosszul érzem magam, szívem szerint világgá mennék. Persze tudom, én akartam a babát is meg a páromat is, és értük bármit kibírok, de annyira jó lenne valakivel beszélgetni erről, vagy tenni valamit, mert megőrülök úgy érzem. A "barátaim" elfordultak tőlem, mert megtartottuk a babát, bezzeg előtte mindig megtaláltak...
Tudom, hogy magamnak köszönhetem, mert ha nem tartom meg a babát nem itt tartanánk, de nem bánom egy percig sem, imádom, ahogy rugdos, imádom a páromat is és ő is minket, csak egyszerűen a körülmények..:( Annyira szép lehetne minden..:( Mit tehetnék??
válasza:
válasza: válasza:apukádtól nem tudnál pénzt kérni ( akár kölcsön) hogy előbb kész legyen a ház? Ezerszer jobb külön. talán ő is megértené.
Ha elmentek talán jobb lehet az anyósékkal a viszony, de tisztázni kellene velük a helyzetet, hogy mindegy mit csinálnak ez már így van, talán ha meglesz a baba megváltoznak.
De kérj inkább apudtól és menjetek mert lehet nem változnak, akkor meg csak felőröl az egész ügy. Ha elmentek akkor meg ha rosszul bánnak veled, akkor nem nyitod rájuk az ajtót.
Mi is kaptunk egy házat, de a felújítás a mienk volt, hiába jó módú apa nem adott pénzt, de kölcsön mindig kaptunk. ( pl. laminált padlóra hogy végre beköltözzünk)
válasza:Figyelj!
Menni kell, akárhova de menni kell. Ez csak tönkre fogja tenni a kapcsolatodat és a babának is árt ez a stressz.
Leülsz vele és elmondod amit nekünk, ő már a férjed , támogatni fog.
Beszéltem tegnap este vele, mert a házat nem tudjuk most befejezni, mert még rengeteg pénz kéne hozzá. Mondtam, hogy költözzünk le a nagymamájához addig amíg kész nem lesz a ház. Erre azt mondta, hogy miért borítanánk fel mindenki életét azzal, hogy leköltözünk.. Elmondtam neki, hogy azért mert érzem, hogy itt nem szeretnek se engem, se a picit.. Erre azt mondta, hogy túllihegem és hogy ezt honnan veszem... Elmondtam, hogy nagyon sok olyan dolgot tesznek, amiből nekem ez jött le.. Persze nem kérdezte, hogy mire gondolok.. Mondtam neki, hogy én szeretnék lemenni a mamához, ráadásul ha meg lesz a pici, akkor úgysem tudunk itt maradni, mert este 8-tól 11-ig nem lehet aludni mert van vagy 30 fok mindenhol, utána meg 18 fok, vagy még annyi se és még mínuszok sincsenek.. Erre azt mondta, hogy ezt eddig is tudtam, mégis amikor arról volt szó, hogy költözzünk le a mamához, nem akartam menni.. Erre elmondtam neki, hogy ne fogja rám, mert az sem így volt.. Mert akkor azért nem költöztünk le, mert anyósék azt mondták, hogy maradjunk itt, mert itt nem kell rezsit fizetni(persze most már követelik a pénzt), meg mert a mamához mennének az unokák is és ha mi ott lakunk akkor már nem olyan, meg hogy a mama mindenbe beleszólna és kikészítene(pedig imádjuk egymást és egy tündéri néni, és ő nagyon nem akar megbántani, csak segíteni akar).. Erre a párom mondta nekem, hogy akkor maradjunk itt, ha nem lesz jó lemegyünk... Aztán ugye tegnap felhoztam, de már tök más volt a véleménye.. És így őszintén nagyon kezd betelni a pohár, mert ugye nem is az apósé a ló, de övé már a lovaskocsi is meg minden és úgy elegem van. Most az az újabb dili, hogy adjuk el "após lovát" vagy cseréljük el.. Elég nehéz lovaglású ló, mondjuk gyerekeket lovagoltatok rajta, de ők mind nagyon határozottak, ami kell ennek a lónak, és a lovaskocsiban sem úgy megy, ahogy kéne, tehát nem éppen a legjobb ló. Párom talált egy lovat, amit elcseréltek volna erre csak rá kellett volna fizetni.. Erre após kijelentette, hogy ő nem fizet rá, fizessen rá a párom, ha akar, de a ló itt marad ha mi elmegyünk.. Én meg megmondtam a páromnak, hogy azt csinál amit akar, de ha ráfizet, visszük a lovat. Így inkább letett a lóról, mert "nem merte" azt mondani az apjának, hogy az a ló az övé.. Eléggé sakkban tartják a páromat, csak még nem jöttem rá, hogy mivel.. Tegnap este após elcserélte a lovaskocsit egy másik lovaskocsira. Fél nyolckor kitalálta, hogy ő most akarja elcserélni(itt a faluban).. A páromnak kellett elmennie, pedig tegnap elég rossz kedvem is volt, mert már nagyon nem bírtam tovább ami itt megy és sírtam és itt kellett hagynia.. Persze tudom, hogy valahol ő is be volt sózva, de ez akkor is sok volt.. Persze ezen is összevesztünk..
Aztán após tegnap be akart jönni, kopogott és azonnal be is nyitott.. Olyan ideges lettem.... Nem zavarta, hogy épp öltöztem volna, ő nyugodtan bent állt a szoba közepén.. Nagy nehezen kiment, gyorsan átöltöztem, pont igazítottam a pólóm, após ugyanúgy bejött, mint először.. És még vagy 3szor megcsinálta.. Ha öltözni akarok zárnom kell az ajtót.. Nem tudom mi lesz ha szoptatni akarok..
Ma este is elmondom neki újra meg újra és addig nem hagyom békén, míg nem költözünk le, mert már nagyon betelt a pohár.. Meg tegnap összevesztünk olyan dolgokon is, amik tök igazságtalanok velem és a családommal szemben.. (Mi megbeszéltük ketten, hogy ha meglesz a pici, akkor az első 6 hét a miénk, hármunké)
Mert anyukám mondta, ha megszültem akkor hazajön 2-3 hétre, mert nekem is szükségem lesz az ANYUKÁMRA és nem pedig az anyósomra, ugyan úgy, ahogy szerintem minden nőnek jó lenne, ha vele lenne az anyukája az első néhány hétben, amikor még tényleg nagyon pályakezdő:)
Erre azt mondta a párom, hogy hát nem gondoljuk mi komolyan, hogy az anyósék örülnének neki, ha anyu 3 hétig minden nap ide járna... Mondom rendben van szívem, de mondom gondold végig, hogy amikor majd át költözünk akkor majd anyudék is csak egy héten egyszer jöhetnek, mert anyu háza lesz még 5 évig(mert ugye adózni kéne és így egyeztünk meg, írtunk szerződést).. Erre hát nem is jönnek ők se minden nap.. Meg ő is mondta, hogy ne ebben egyeztünk meg, hanem abban, hogy az első 6 hét a miénk.. Mondom rendben, de akkor a te szüleid is annyit babázhatnak, mint az én szüleim és mondom a te tesód is csak annyit, amennyit az én két tesóm. Persze ez már nem tetszett neki láttam rajta.. De ahogy ő viszonyul az én családomhoz, akik mellesleg mást nem csinálnak, csak adnak meg segítenek, majd én is úgy fogok viszonyulni az ő kígyó családjához...
Meg tegnap, amikor mondtam neki, hogy utálnak a szülei, akkor azt mondta, hogy rosszul érzi magát, de elmondja nekem, hogy ő is kezdni megutálni az anyukámat.. Holott, anyu eddig csak adott, ott segített, ahol tudott.. Mert anyuék elváltak, apu elég sok ronda dolgot megcsinált velem, de én leültem vele és megbeszéltük, hogy elfelejtjük. És anya ez miatt nagyon haragszik apukámra(persze vele is sok mindent megcsinált, azért is haragszik, de tök jogosan) és elmondta a páromnak, hogy miért haragszom rá, mert én nagyon nem szeretek erről beszélni, mert nekem nagyon fáj amit csinált velem, a párom pedig tudni akarta. Most meg apuval elég jó a viszonyom- meg persze próbálok közeledni hozzá, hiszen mégis csak az apám és nagyon hiányzott, amikor éppen nem volt rám kíváncsi meg amikor olyan dolgokat tett velem, bármennyire is fájt..- és a párom is nagyon szereti őt. Na ebből azt akartam kihozni(bocsi, ha nagyon zavaros), hogy anyu ugye elmesélte neki, mert én nem tudok erről beszélni senkivel, mert ez nekem egy iszonyatosan fájó pont, és a páromnak nem ez jött le apuról és azt mondja, hogy csalódott anyuban, mert hogy apu nem is ilyen és kb. most anyu a szemét, pedig amikor megismertem a párom még javában nem beszéltem apával és ezt ő is tudja jól, hogy miért.. De persze ez is azért van, mert anyósék teletömték a fejét...
Már megint hosszú lett...:( Remélem nagyjából érthető.
Köszönöm mindenkinek a választ!!! Annyira jól esik, hogy próbáltok segíteni, mert nagyon egyedül érzem magam, így hogy nincs itthon anya, a párom meg két tűz között..:(
Ja és még valami.. Após már megint el akar hozni egy ajtót a háztól(kidobnánk, de ha azt vesszük még anyu háza...), hogy mondjam el neki, hogy kérdezze meg anyut, ha kell neki, mert az ő háza? Mert ő csak kijelentette, hogy elhozza, még én sem tudok róla elvileg..
válasza:Még a gyerek születése elött költöz el vagy apudhoz vagy menj anyud után külföldre vagy a tesodhoz ha szeret a párod utánad megy.
A ház amit kaptatok egy romhalmaz ha oda is költöztök se te se a párod nem fogja bírni egy koszfészekben egy üvöltő csecsemővel.
A párodal vagy nélküle de már holnap költöz az egyik rokonodhoz mert ebbe így bele rokansz.
Ott se örülnek majd 2 éhes szájnak de jobb mintha kikészülnél vagy rádmászna az após.
Hát azért nem romhalmaz a ház szerencsére, de van mit csinálni rajta, az tuti:)
Köszönöm a válaszod:)
Átvészeltük azt az időszakot, majd elköltöztünk anyu házába, ott éltünk egészen múlt év novemberig, addigra befejeztük a saját házunkat. (Mégsem maradtunk anyu házában, azóta ő is újra itthon él)
Minden rendeződött, illetve anyósék nem változtak, de kiszabadultunk ebből az ördögi körből, a második babánkat várjuk, végre nyugalomban, igazi családként. ❤
Az én történetem happy end lett, remélem a sok sorstársamnak is hasonlóan jól alakul a helyzete.
Nagyon sok mindenen mentünk át, voltak nagyon mély pontok, de úgy érzem ennél jobbat nem is kívánhatnék. :)
Köszönöm az érdeklődést. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!