Jogos hogy akkora balhét csinált belőle hogy majdnem rá ment a családja is? Bővebben lent

Akkor röviden. Leírom, barátnőmékkel a városban sétáltunk, és édesapja felhívta. Hatalmas zajt csaptak a mögöttünk lévő ismeretlen emberek(rendezvény volt a városban tele külföldiekkel fiatalokkal) erre az apuka azt mondta hogy milyen tiszteletlen vagyok/vagyunk hogy nem tiszteltük meg a barátnőmet annyival h csöndben maradunk, De nem mi voltunk a lány is mondta neki de nem hitte el, ezzel kezdődött a balhé, ez jogtalan volt. Jön a jogos rész: a lány édesanyjának helloval köszöntem el kifelé, ami totálisan bunkóság tudom, bocsánatot is kértem volna legközelebbi találkozásnál SZEMÉLYESEN. Hozzám azt vágták hogy egyáltalán nem is köszöntem semmit anyukának. Ami nem volt igaz mert köszöntem csak éppen full illetlenül. De nem direkt csináltam, csak mindenki leb@szott mindig ha magázódtam mert hogy nem olyan öreg még az illető h magázzam és hogy is merek ilyet mert ez sértő rá nézve. Ez sajnos bennem maradt... Elszúrtam... Bocsánatot akartam kérni élőben, apuka nagy balhét csinált ami érthető félig, mert a köszönésnél se azt mondták hogy illetlenül köszöntem hanem hogy egyáltalán nem is, telefonos téma meg full jogtalan volt. Írtam apukának egy levelet, és egy helyesírási hibát vétettem véletlenül, hát nem vagyok tökéletes én sem, és javasoltam hogy találkozzunk mert nem állapot ez. belekötött a helyesírási hibába és a javaslásba. Egy nagy oldalas levelet kaptam vissza h tanulatlan stb bunkó paraszt vagyok. Mindezt úgy hogy nem is ismer. Megtiltott az apja hogy írjak neki újra levelet, és eltiltott minket 2 hónapra. Barátnőm elmondta h hatalmas a balhé, és a-tól z-ig minden csúnya szóval lehordott, mindennel. Üzent a barátnőmmel és meg is fenyegetett hogy összeveret stb. Nagy lassan eltelt a 2 hónap, persze végig veszekedték. Utána írtam egy levelet apukának hogy sajnálom és szeretnék találkozni hogy bocsánatot kérjek élőben és megbeszéljük a dolgokat. Egész jól ment csak nem tudtam lenyelni amit hozzám vágott és hogy megfenyegetett, és ismét bunkó voltam kicsit ez miatt. Aztán jött hogy kérdés elé állította a lányt hogy vagy szakít vagy utca. Szakított, ezek után természetesen felkaptam a vizet és apukának leírtam hogy mit gondolok nem a legszebben. ő vissza írt erre és végül is igazat adtam neki, még ha nem is volt igaza mindenben, és írtam neki egy normális levelet hogy sajnálom stb. Erre felhívott és azt mondta hogy vár x-edikén hozzájuk hogy megbeszéljük. El is mentem illedelmesen köszöntem vittem bort és virágot, bocsánatot kértem, és minden rendben is lett. Pár hétig happy volt minden és utána köszöntem véletlenül viszlátot... többit már tudjátok. A lényeg hogy apuka azt hiszi hogy én ezeket direkt csináltam és ki akarom készíteni csak és nem szeretem a lányát. Köszönésekkel sajnos gondjaim vannak a családi hátteremből adódóan(alkoholista anyuka, apu leszart) Nem direkt köszönök úgy ahogy, hanem mert nem mindig tudom hogy kell az adott helyzetben. Sajnálom is de ez a hibám nem tehetek róla nem tudatosan csinálom, egyszerűen befagy az agyam és nem tudom mi a helyes köszönés. Amúgy teljesen normális ember vagyok, nem cigizek nem füvezek, nem iszok van szakmám és jelenleg 2 éves érettségin tanulok. Nem vagyok bűnöző stb. Mert mivel szar gyerekkorom volt így kénytelen voltam felnőni hamar. Mindig elismertem a hibámat, csak bocsánatot nem tudtam kérni mert meg lett tiltva h írjak levelet apukának. No meg a 2 hónap eltiltás pokoli volt, és nem így kellett volna megoldani mert többet ártott mint használt. Amúgy jó tanuló vagyok, és mindenki teljesen értelmesnek tart(nem egoból mondom, hanem mert így is van, általába minden ismerősöm hozzám fordul a gondjaival mert tudják hogy értelmes a felfogásom, gondolkodásom)

Sajnos tényleg így van, szerintem féltékeny, elsőnek is valószínű az volt vagy passz. De elsőnek is meg akartam beszélni normálisan stb és a lány és az anyukája is igazat adott nekem, hogy nem ez a módszer és nem így kellett volna apukának ezt csinálnia, mert ez nem normális dolog. Igaz hogy elsőnek durván hibáztam, de ki akartam javítani értelmes ember módjára, de annál jobban belém kötött, eltiltott, megfenyegetett, és a legdurvább szavakkal illetett, anyuka se bírta elviselni olyan durvákkal, és mindenki tudta hogy igazam van abban hogy nem így kellett volna lerendeznie, mert én pozitívan álltam hozzá, míg le nem hordott és meg nem fenyegetett hogy összeveret, és lenyeltem 2 hónapig a tudatot, ami írdatlan nehéz volt mert bármit eltűrök szinte de a testi fenyegetést azt nem(ez szerintem érthető) mégis lenyeltem 2 hónapig, csak nem sikerült végleg. De miután tisztáztuk, tiszta lappal álltunk egymáshoz (én tényleg úgy álltam hozzá, mert szeretem a lányt és megéri), és megígérte hogy többet nem hozzuk fel a témát és ne is merjem felhozni én se.

Egy nagyon fontos tényezőt kihagytam. Az apuka igazából nevelőapuka, de állítólag ugyanúgy szereti mint a rendes lányait, mert 3 éves korától ő nevelte stb(lány is és apuka is erre esküszik). Én is gondoltam hogy szerelmes a lányba titokba ,de állítólag kizárt a lány szerint. Tudom h pár hét múlva megint belekötne valamibe, első után is tudtam h ez lesz, tudom hogy valamiért el akar űzni azért támad így ennyire.