Nők, elmondjátok párotoknak, ha nem kedvelitek az anyját?

Én párom apukámat nem bírja, aki minden szombat délután átjön hozzánk.

Kulturáltan viselkedik vele, egyszerűen csak nem puszipajtások.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, aki nemcsak a saját szüleivel, de a párja szüleivel is jó kapcsolatot ápol.Párom szüleivel, mióta együtt vagyunk (közel 10 éve), jóban vagyok.Jókat lehet velük mindenféléről beszélgetni, nevetni, tanácsot is adnak, meghallgatnak, ha valami gond lenne bármivel kapcsolatban.

De mint bármelyik más emberrel, ha nem egyezik a véleményünk, akkor azt elmondom a páromnak, mert mindent megbeszélünk.Leginkább Őt szoktam védeni pl, az anyukájával szemben, de azt sem nagy kirohanások közepette, hanem nyugodt hangnemben elmondom, hogy "Drágám, szerintem ez csak Rád tartozik, anyukád ne mélyüljön el a dolgaidban" vagy hasonlók.

Szidni?Azért az elég erős lenne.Én sem tűrném, hogy bárki szidja a családomat.De azért persze van egy határ, ha rossz a kapcsolat az anyóssal, de alkalmazkodni kell.(Ha lehet)

Nem.

Pedig nem igazán szeretem a szüleit.

De nem látom értelmét, hogy panaszkodjak rájuk, szidni meg sose szidnám őket a párom előtt.

Az ő szülei, nem akarom megbántani ezzel.

De, tény, hogy nem szeretem őket.

Sznobok, maximalisták, utálatosak, lenézőek, ridegek.

De ezt a párom is tudja, és szenved is tőle.

Nem akarok még én is rátenni egy lapáttal.

Meg hát, azért mégiscsak idősebbek, mint én, felnevelték a fiukat, ezért csak jár némi tisztelet!

Elmondom, ha valami nem tetszett.

Van olyan, amire simán megmondja, hogy túlspiláztam, és mellesleg nekem nem is az a célom, hogy 'válasszon' az anyja vagy köztem. Az édesanyjával elég semleges a viszonyom, nehezen találjuk meg a közös hangot.

A nővérét viszont konkrétan szoktam szidni, mert egy beképzelt liba. Még tavasszal minősíthetetlen hangnemben adta elő, mennyire utál, de elég cifrán káromkodva és üvöltözve, ami nem is zavart volna, ha éppen nem vagyok terhes, és az egészet nem hallgatja végig a kisfiam és az ő lánya.

Ebben a szituban viszont a párom nekem adott igazat, úgyhogy nem s fogom vissza magam, ha róla van szó.

én szívesen lennék jóban a párom anyukájával, de az a nagy büdi helyzet, hogy ő valamiért nem bír engem.

komolyan semmi bajom nem lenne vele, de volt már 1-2 olyan húzása, hogy leszűrtem a véleményét rólam. különösebb okot nem adtam rá, hogy így viselkedjen, egyszerűen nem tudott gondolkodni felnőtt módjára akkor abban a percben, amikor ezeket megcsinálta.

nem mondok rá egy rossz szót sem, én sem tűrném, ha valaki az édesanyámat pocskondiázná. egyszerűen igyekszem kerülni az interakciókat.

szerintem anyósjelölt is csak azért próbál velem jópofizni, mert látja, hogy a fia szeret engem és kár a gőzért.

egyedül abba meredek belegondolni, hogy ő lesz a gyerekünk egyik nagymamája... na, azt nem tudom hogy bírom majd idegekkel :)