Ez normális reális dolog egy szülő részéről? (40-50 év közöttiek is válaszoljanak! )
Sajnos nagyon hosszú lenne leírni a 100%-os sztorit, de nagyjából megpróbálom. 23 hetes terhes vagyok, van egy nővérem, aki külföldön él 10 éve. Chaten ismerkedett meg egy sráccal, akivel röviddel ezután össze is házasodtak, de mivel várják a letelepedési engedélyt, ezért nem tudnak M.o.-ra jönni (a srác nem magyar) így az esküvőjük is külföldön volt, ahova nem hivták meg se a szüleimet se a férjemet és engem sem (nem is tudtunk róla). Nővérem korábban elég problémás volt,többek közt megszökött otthonról, hagyta volna apumat meghalni nem tudtunk róla semmit fél évig, valahogy mégis rendeződött a kapcsolatunk. Kibékültek szüleimmel.
Azt tudni kell, h bármit mondok nővéremről, anyu mindent támadásnak vesz és védi őt ezerrel. Pedig soha nem bántottam, igaz haragudtam rá a tettei miatt, de nem bántottam soha. Ez volt pár hete is. Anyum nálunk volt és beszélgettünk, én (mivel babát várok 23 hetes vagyok) kérdeztem, h nővérem vajon mikor vállal babát (mert tudtam, h nővérem gyerekcentrikus.. volt amikor még anno beszéltünk) erre anyum rámförmedt, h semmi jogom beleszólni a nővérem életébe és hagyjam őket békén. Én mondtam, h rendben, de nem szóltam bele, csak egy kérdés volt és nem is tőle kérdeztem meg, mivel már kb nyár óta még egy smst sem váltottunk egymással.
Anyum erre tovább ordított velem, h akkorse szóljak bele az ő életébe, és h ezért fog engem mindenki utálni, mert mindenkinek tanácsokat adok, amire senki nem kiváncsi.
Én erre azt mondtam, ha nem tudunk veszekedés nélkül beszélgetni, mivel a babám miatt nem akartam felhúzni még jobban magam, akkor inkább menjen haza.
Ezt ő akkora foku tiszteletlenségnek vette, h apukám felhívott kb. 2 órával később és közölte, h mivel tiszteletlen voltam anyuval, soha többé nem akarnak látni!
Azóta sem beszéltünk.
Én nem hiszem, h ez lenne a megoldás, de tudom, h apuék hajthatalanok, mivel férjem már másnap elment velük ezt megbeszélni, és továbbra is ez volt a véleményük.
Nekem az esik rosszul, h én mindig kiálltam mellettük minden téren és soha közel sem csináltam semmi olyat, mint nővérem, és én kaptam meg, h soha többé nem akarnak látni. Ergo az unokájukról is lemondtak ezekszerint.
Férjem mellettem áll és azt mondja, ha újra meg akarom próbálni, h menjünk békülni, segít. De én nem látom értelmét és nem is érzem azt, h nekem kéne elsőként lépnem, ha ők küldtek el így, h többé nem akarnak látni.
Mit gondoltok ez normális reakció egy szülő részéről? Mondhat ilyet a gyerekének a fentiek tükrében?
az egészben az a rossz, h tényleg jó gyerek voltam, mert az volt bennem, ha nővérem így állt anyuékhoz, legalább velem ne legyen baj! Biztos, h követtem el hibát, s haragudtak rám, de soha hasonlókat sem mertem volna megtenni. Nővérem soha nem kapta meg azt, h többé nem akarják látni. Egyszersem. Átlagos vitáink voltak, mint bármelyik más családban. Én nem mondom, h mindig tökéletesen viselkedtem, de ennyire sosem voltam "rossz", hogy a szüleim soha többé ne akarjanak látni.
És tényleg attól félek, h valami történik velük, soha nem fogják megtudni, h mennyire szeretem őket (habár én nagyon apás vagyok és még felnőttként is sokszor megölelgettem apukámat vagy anyuhoz bújtam.. de mégis nagyon fáj ez az egész!
hát bizony van ilyen
hogy későn érti meg egy ember, hogy ki szereti őt szívből..
Shakespeare:Lear király.. olvasd el, Kérdező, nézd meg.
Azt én sem értettem meg soha, ha egy szülö különbséget tesz a gyerekei közt, de sajnos sokan esnek ebbe a hibába. Nem bántani akarlak, csak ez a véleményem, hogy a tesódat valamiért jobban szeretik a szüleid, csak nem beszélnek róla, ök tudják miért. Sajnos most te nem tehetsz semmit csak kivárd, míg megenyhülnek a kedélyek. Ha te ennyire szereted öket mint mondod, írhatsz egy kis levelet, hogy tudast: szereted Öket, és nem megbántásképp küldted el anyudat, hanem hogy befejezd a beszélgetést. Ha van valami a fejükben, és szeretnek valamelyest akkor megértik, és nem durciznak, megteszik Ök ezután a lépést feléd. Ha nem akkor hagyd Öket , és éld az életedet, örülj a babádnak.
Sajnos anyukám is ijen hibát követett el anno, hogy bátyámat az egekig magasztalta, Ö volt a szíve csücske, és Ö töle kapta meg a legnagyobb szemetet, olyannyira, hogy a mai napig nem akar tudni az anyjáról a tesóm, na képzelheted mennyire fáj ez anyámnak...én meg aki háttérbe voltam kitartok mellette a mai napig, és végül is lassan meg kezdi érteni ki mennyit ér neki...érdemes neked is higgadtan kivárni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!