Ezek után elmenjek a temetésre?

Temetésre az ember nem azért "jár", hogy megmutassa a rokonoknak, csakazértis odamegy, ha a fene fenét eszik is. A temetés tisztelgés, és egy utolsó gesztus az iránt, aki erről valójában már nem tud semmit. Mégis ő a "főszereplő", vagy ő kellene, hogy legyen.

Ha dacolni akarsz a családdal, akkor menj el; ha tényleg kitör a botrány, legalább lesz min röhögnie, meg pletykálnia a környékbelieknek.

Ha a papádtól szeretnél elbúcsúzni, menj olyankor amikor van egy ráérős órád, kicsit elüldögélni a sírja mellett, és visszaidézni azt, amiért szeretted őt...

Menj el! A Nagypapádat szeretted, Vele voltál jó viszonyban. Ha nem leszel ott ezt is mindig az orrod alá fogja dörgölni, és lehet mások nem hallották amikor megfenyegetett, így nagyanyádnak fognak igazat adni, gondolom ez nem hiányzik. Bennem fel sem merülne, hogy egy szerettemnek ne adjam meg a végtisztességet, ne mondjak el egy imát a temetésén. Ha mégis problémázna az öreglány, azzal csak magát járatja le, amit nem hiszem, hogy megkockáztat, ha mégis, az Neked lesz egy erkölcsi győzelem.

Ha van olyan nő ismerősöd, aki el tudna kísérni, az jó lehet, minden eshetőségre készen, ha már szerinted esélyes a dolog. Férfit inkább ne, csak a lovat adnád alá, vagy ha mégis vegyüljön el, ne lássák, hogy Téged kísér, már csak azért sem mert az se jó, ha látják Rajtad, hogy félsz. Minden szempontból Édesanyád lenne a legjobb.

Amúgy sem értem, hogy lehet egy 17 éves lányt, az unokáját, ezzel a jelzővel illetni. Persze fiatal fiúként volt, hogy Én is mondtam ilyeneket, de ennek e korral együtt el kellene tűnni.

Semmi nincs abban, ha nem a temetése napján búcsúzol el tőle.. akkor is gondolhatsz rá, majd később vihetsz a sírjára virágot..

Anyum nekem mindig azt mondta, hogy nem kell ahhoz állandóan a temetőbe járni, hogy emlékezni tudjunk valakire. Ő sem tudott sajnos gyakran eljárni Apukája sírjához, és szerintem ezért is gondolta így. Sajnos Anyum már nincs velünk, és én sem tudok eljárni a sírjához, de nincs nap, mikor nem gondolnék rá.

Neked kell tudni, hogy hogy tudsz tőle elbúcsúzni, azaz hogy tudod feldolgozni. Ha kellemetlennek érzed a mamád szerintem gusztustalan kijelentését/fenyegetését, akkor menj Te is később Anyuddal, így legalább neki sem egyedül kell mennie.

Jogod van kimenni a temetésre, és a nagyanyád előtt csak húzd ki magad bátran, nem kell tőle félni! SENKITŐL sem kell félned. Dehogy vagy te k--rva!

Ha a nagyanyád koszorúval akar kicsapkodni a temetőből ÉS nem lesz egy istenes ember, aki megvédjen egy ilyen állattól, akkor védd meg magad te. Még felpofozni sem kell, el lehet küldeni veretes, ékes magyarsággal is őt a jó büdös francba.

Kicsi lány, nem tudom, hogy ki verte a fejedbe azt, hogy te 17 évesen k..rva volnál, de azt javaslom, hogy temetés ide vagy oda, ha élni akarsz, igen jó volna, ha a közeljövőben - mihamarabb - elmennél egy pszichiáterhez.

Én azt gondolom, hogy a nagyanyád esztelen gonoszsága csapódott rajtad, és nagyon sok kárt okozott már eddig is. (Valószínűleg a szüledi válásban is benne volt a mancsa.)

Menj csak ki a temetésre! A nagyapád volt, jogod van hozzá. A nagyanyád pedig szégyellje magát, de nagyon-nagyon mélyen.