Mit csináljak a nővéremmel? Megbolondult?

hát ez nem könnyű, de neki tényleg a negatív élmény kéne a kiábránduláshoz.

Én viszont nem tudok mit kezdeni, ha esetleg nekem tudnátok segíteni...

Ugyanígy vagyok egy sráccal, nem érdeklem őt, pedig nagyon szerelmes vtam belé, azóta nem, de még mindig nem bírom leküldeni őt a "legvonzóbb pasi" aranyérmes helyről magamban (nem csak külsőre, bár lehet, hogy csak az elérhetetlensége)

Mi le is feküdtünk tavaly egyszer, meg idén egyszer, de én nem tudom úgy megoldani, hogy kiábránduljak belőle, ha összejövünk, mert tuti nem fogunk:(

Mit tegyek?

00:16-nak, de a Kérdező nővérének is

Szerintem a legtöbb nőnek az életében van egy hús-vér álompasi, akibe nagyon szerelmes volt, de nem teljesült be a dolog. Testi kapcsolattól, együttjárástól vagy plátói szerelemtől függetlenül ott él bennünk az ő képe, a "milyen lenne az életem, ha" kezdetű kérdés. Már 32 éves vagyok, 11 éve a férjemmel, de még mindig bennem van a gimis ideálom képe. Az idők során persze ez átalakult, nem zavarta az életvitelem, párkapcsolataimat, de egy apró kérdőjelként ott van az agyam sarkában, és ha meglátom őt, magamban nevetek, hogy ha tudná, mennyit jelentett ő nekem az én fantáziavilágomban....

Nem tudom, mennyire érthető, amit szeretnék kifejezni: ez valahol természetes dolog, teljesen elfojtani, kitörölni nem lehet a lelkünkből az ilyesmit, viszont ami fontos, hogy reálisan kezeljük: tudjunk, merjünk nyitottak lenni más felé, és ez a kép halványulni fog idővel, nem lesz már olyan zavaró, mint amilyennek most érzitek. Ha jön Valaki, aki megközelíti ezt a tökéletes képet, de nem szemét, nem játszadozik, simán átveszi a gondolatokban az álompasi helyét. Csak arra kell figyelni, hogy a hamis ábrándkép mellett észrevegyük a Kevésbé "Tökéletes", de nekünk rendelt Megfelelő Társat. (Aki amúgy máshogy, de tökéletes lesz, higgyétek el!)

Szia!

Az én tapasztalatom az, hogy ha még beleugrik a rosszba,az sem biztos, hogy eltántorítja ettől az álomképtől és áhitattól...

Én már voltam mindenféle szituációban,az itt felsoroltak közül.A legelső hatalmas szerelmem...A mai napig szerintem szeretem,tiszta szívvel,bár már nem tartjuk a kapcsolatot.Amikor évek múltán megláttam messzirül,azt hittem szószerint elájulok.(pont a zebrán kellett volna átmennem,még jó h nem ütött el senki!).Nem tudom mi lenne,ha pl még egymásnak pont szembeköszönnénk:D Lehet a mentő vinne el!

Volt még egy nagy szerelmem.Átvert,átvertem,otthagytam,otthagyott.Mégis megbolondulnék,ha írna egy sms-t.És kb ő is így van velem.

Ilyen esetek után nekem annyi eszem van,hogy gyorsan kerítek valakit búfelejtőnek,és próbálom jólérezni magam!

Én nem ajánlom a nővérednek,hogy vegye fel a sráccal a kapcsolatot.Amit ő érez,az nyílvánvalóan már mániákus,és ő is tudja,hogy ez nem normális dolog.Nagyon oda kell rá figyelni,különben bajok lesznek vele!

Valahogy nyitnia kellene mások iránt is!A legjobb ilyenkor a környezetváltozás!Nem szabad az illető közelében lakni például!(mert ha véletlenül meglátja az utcán,vagy összetalálkozik vele,akkor képes és bemeséli magának,hogy "ennek meg kellett történnie,ez egy jel volt!"stb...

Szerintem csábítsd el magaddal minél több helyre!(szórakozni,vagy bárhova.Ne hagyd őt sokáig egyedül..)

Orvoshoz kéne vinni mert ha már évek óta fennál ez az állapot mindegy lenne taliznak e vagy sem, a fiú ennyi erővel halott is lehetne az igazi valós személy már nem hatna rá mert ő egy tökéletes álompasihoz ragaszkodik.

Ez csak egy mentőöv számára mert nem tud rendes kapcsolatott fenntartani mással így bele éli magát egy soha be nem teljesülő dologba ami táplája a reményt.

Ezek szerint még csak nem is tudott rendesen beszélgetni vele, nem szexeltek és így vágyik rá ÉVEK óta.

Mégis hogy talizanak ha egy másik országban él, nem beszéli a nyelvet, és évek óta nem is taliztak,

elég esélytelenek tünik, te látsz arra esélyt hogy összefutnak az utcán.

Ezzen nélküle kéne túl lendülni és az orvosi segitség nem ártana.