S. O. S. Mit mondjak a szüleimnek?

"az igazat nem mondhatom, mert ellenzik az ilyen dolgot"

Mit? Független vagy, akkor most már élj önmegtartóztatóan halálodig?

Mondd az igazat, elvégre egy felnőtt nő is vagy, aki már szülő. Azt, hogy találkozol egy ismerőssel akivel kedvelitek egymást. Aztán majd kialakul, korai még bármit is tervezni. Ha kérdés van, akkor le kell szerelni. Ha ellenzik, akkor mondd meg hogy felnőttként te is vágysz felnőtt társaságra és néha kell egy kis kikapcsolódás egyedül. Nem 14 éves tini vagy. Nem kell velük összerúgni a port, de állj a sarkadra és viselkedj felnőtt nőként. Mert ha félős tiniként viselkedsz, akkor ők is annak fognak kezelni.

Én is amellett vagyok, h mondd meg az igazat v keress egy barátnőt, aki pár órára vigyáz a kicsire.

Egyébként én nem csodálkozom, h egy 23 éves egyedülálló, szülei házában élő lánynak a szülei nem repesnek az örömért, h megint van egy potenciális apa a láthatáron.

Ellenzik az ilyesmit? Ellenzik azt, hogy a lányuk a csodás kisfia mellett megtalálja még a szerelmet is? Szerintem ez hülyeség.

Te ismered a szüleidet, de szerintem ha jó viszonyban vagy velük, akkor mondd meg nekik az igazat. Randid lesz. És aztán ha kérdezik, hogy hogy hívják, ki az, hova mentek, akkor mi van? Elmondod nekik, hogy egy régi, jó ismerősöd, XYnak hívják(mármint csak keresztnév nyilván..), beültök valahova kávézni, sétálgattok, beszélgettek. Én nem hinném, hogy ezt ellenzik..

Mindenesetre sok sikert! És legyen szép napotok együtt! :)

Egyébként értem ám miért nem tetszik a szülőknek...

Ott a pici lányok, meg az édi-bédi unoka, akikkel bizonyára szeretnek együtt lenni (ha már írod, hogy jó a kapcsolat). Gondolom besegítesz, a gyerkőccel akkor játszanak amikor akarnak, kényelmes ez így... Ha jön egy pasi, akkor még az is lehet hogy elköltözöl a gyerekkel, már nem lesztek mellettük..

Idejében le kell válni a szülőkről, különben ott leszel 40 évesen besavanyodottan, hogy évek óta nem öleltek, szerettek, a gyereked meg kezd leválni rólad mert kamaszodik, te meg ülsz otthon az idős szüleiddel és nézheted a sorozatokat...

Én is igazat adok a többieknek. Én is egyedül maradtam a kislányommal, (apukája meghalt) én 24 voltam. Anyukámmal élek, szóval így éltünk 3-asban. Egyébként eléggé össze is vagyunk nőve, szóval tényleg így egymásra számíthatunk. De ő mit mondott mindig, ha mentem valahova? (nem sűrűn jártam el) Hogy találjak már valakit, aki szereti a gyereket is, meg ez az élet rendje, stb., meg fiatal vagyok, meg reméli, lesz még 1-2 unoka.... Azért szerette volna látni, hogy "révbe érek".

A te szüleidnek is ez lenne az érdeke, (neked is) a gyerek pici, te meg nagyon fiatal vagy. Kicsi gyerek könnyebben elfogad egy új "apukát" (hülyén hangzik, de a lényeget érted), mint amikor nagyobb. Ráadásul lutri az egész, hiszen ki tudja, mi lesz belőle, az is lehet, hogy semmi, és azért párt találni nem egyszerű. Fiatal vagy, a korban hozzád való pasik most tartanak ott, hogy lassan nősülnének, családot alapítanának. Jó pár évig élsz így, akkor meg már a hozzávalók is házasok, vagy elváltak és épp nem akarnak komoly kapcsolatot. Gondolj a gyerekre!

És 23 éves vagy!!!!! Nem 14, amikor még ciki otthon megmondani, hogy randid lesz. Hát ezt a babát is összehoztad valahogy nem? Akkor nem mondtak semmit?

23 évesen is itt az ideje, hogy párt keress, nemhogy még gyerek is van!

Miért nem néznék jó szemmel anyukádék?

Egyébként szerintem is az lehet a dologban, amit írt valaki előttem, hogy most így jó nekik. Ott vagy te, meg a kicsi is. Gondolom, rájuk vagy anyagilag szorulva, és így most van 2 gyerekük. Ha viszont összejönnél valakivel, akkor ha komolyabb a dolog, összeköltöztök, nem akarnak elveszíteni.

Mondd meg, hogy megismertél valakit, találkozol vele, kávéztok, sétáltok... Hiszen gondolnod KELL a GYEREKRE is, és te sem szeretnél vénlányként megöregedni, és te is szeretnél családot.

(ja, és egyébként férjhez mentem, sőt pici kisfiam is van azóta, a lányom pedig apjaként tekint a férjemre-anyukám is nagyon boldog!)

Előző kapcsolatodnál is ilyenek voltak?

Majd írj! Szorítok!