Miért akar mindenáron kibékíteni minket?

Kedves kérdező! Próbálj lenyugodni egy kicsit. Tudom, hogy idegesítő a helyzet (engem kifejezetten pocsék családdal "áldott meg" az ég, egy nagy 0-nak tekintenek, ütöttek, idegileg kikészítettek... stb, nem kívánom ilyen töményen még az ellenségemnek se). A babára viszont nincs jó hatással, ha ideges vagy, miatta próbálj nyugodtabb lenni. Ne foglalkozz azokkal, akik bántanak és kihasználnának, nem kell mindenkinek bedőlni és eltűrni a lábtörlő szerepet. Ha tudod, hogy neked van igazad, akkor 2 füled van tudod, egyiken be, másikon ki. Rám nagyanyám egyszer annyira megharagudott, amiért elmondtam neki azt, amit érzek, ahogy bánik velem, hogy legalább fél évig nem szólt hozzám, aztán ő jött mégis, bár sokkal jobb nem lett (70 évesen már nehezen változik), de legalább elviselhetőbb. Majd anyukád is hátha változni fog, hátha jó hatással lesz rá, ha már meglesz a picúr, hátha feléled benne a nagymama ösztön (nem az én nagyimhoz hasonló, hanem jobb...), és akkor hátha megenyhül, és jobb lesz. Te nem vagy rossz azzal, hogy várod, hogy belássa, tévedett. Attól, hogy ő volt előbb, még nem jogosítja fel arra, hogy bántson. Ő volt előbb, neki kéne példával elől járnia. Nem volt erre képes, nem baj (vagyis baj, de már nem lehet visszacsinálni). Tényleg ne idegeskedj, mert árt a babának, anyukád pedig majd megkeres, ha eljött az ideje, apósodat is hagyd, ő bizonyára nem volt ilyen helyzetben, nem tudhatja, milyen egy ilyent átélni, hagyd rá, tudod, 2 füled van. A babára koncentrálj.

Most bevállalok egy teljes lepontozást,de szerintem nagyon jó lenne hallani ezt az esetet az édesanyád szájából is. Valóban teljesen ok nélkül küldött el? Esetleg előzmények nem voltak? En nem tudom elfogadni az olyan embereket,akik természetesnek veszik,hogy minden rokonuk hajlong előttük,és lesik minden gondolatukat,de ha nem helyesen cselekszik a gyermekük,nem szólhatnak semmit. Egyébként felnőtt (ha gyermeket vársz,gondolom legalábbis kor szerint az vagy)ember ne a szüleire támaszkodjon,tartsa el magát és családját. Ha édesanyád felnevelt,már megtette kötelességét,inkább neked kellene őt támogatnod. Engem 3 hónapos koromban eldobott az a nő, aki megszült,nem is ismerem.Édesanyámék,akik felneveltek, (sajnos már nem élnek),de soha nem tudtam volna megbántani őket.Természetesen,ha az édesanyád nem nevelt fel,mások neveltek,akkor igazad van, akkor ne is foglalkozz vele,akkor nem anya,nem érdemli meg a szereteted. De ha felnevelt,csak a kapcsolatod,vagy esetleg elsietett,meggondolatlan tetteid miatt haragszik rád,nézz a tükörbe.és kérdezd meg magadtól: Én nem hibáztam? Ha elfogulatlanul és őszintén tudsz válaszolni, dönts!

Az utolsó kommented alapján megértelek,ez esetben jogos,hogy nem akarsz békülni. De azt nem értem,miért pontoztál le,ha végülis majdnem ugyanazt írtad,anire utaltam,ha nem nevelt,ha nem látott el benneteket,márpedig leveled alapján ez így tűnik,akkor nem igazi anya. Kérdeztél,próbáltam objektív választ adni.

És én miért lettem 0-ra lepontozva? De mindegy, megszoktam, hogy semmibe vesznek, a saját családom is egy nagy 0-nak néz, kérdező, ha te is lepontoztál, nem vagy te se jobb, mert nem voltál hajlandó a sorok közé látni... :-( Legyetek boldogok, és ez legyen a legnagyobb öröme a lepontozóknak... Én nem tartozom ebbe a világba, nem ide kellett volna születnem, mert hiába írok vagy mondok jót, nem számít. Kérdező, remélem, a babád szerencsésebben fog felnőni, és meg lesz becsülve.