Miért akar mindenáron kibékíteni minket?
Korábban már kérdeztem, de ott a válaszoló nem adott nekem hasznos választ.
Fél éve nem beszélek az édesanyámmal, a párom szüleinél lakunk még 10-9-8-7- és költözünk, hamarosan szülni fogok, jön az uni. nem kiscsitri vagyok, akinek haza kéne költözni, mert.
Az apósom azóta hogy ide költöztem legalább hetente egyszer szóba hozza, beszéltünk e az anyámmal, és mivel nem, ezért Miért nem, nem lehetne, hogy én majd beszélek vele, meg ilyenekkel piszkál.
A saját életét kéne egyengetnie nem a miénket, tény, hogy hiányzik az anyum, de baromira megsértett, megbántott, és várom, hogy beismerje hibázott. És pláne nincs szükségem a "segítségére", mert valahogy nem ebben a világban él, és köze sincs a mi világnézetünkhöz, csak rontana a dolgokon, én úgy érzem.
És baromira zavaró, nem lehet leállítani.
Mit kéne tennem, vagy mi a célja ezzel a nagy békítéssel. Pénzt várna, vagy mivan? (Ismerem a kapcsolatunkat az anyummal, az unokájáról egyszer kell hogy képet lásson, tudni fogja mit kell tegyen.)
Mit értessz az alatt, hogy pénzt várna?!?
Valószínüleg azért szeretne békíteni titeket, mert nem tartja normálisnak, hogy egy gyerek ne beszéljen az anyjával. Én sem tartom annak.
Lehet, hogy anyád megsértett, de akkor is az anyád, ő nevelt fel, szerintem nyugodtan tehetnél te egy lépést felé.
Az pedig, hogy ilyet feltételezel az apósodról, téged jellemez.
Lehet nem költöztem külön a családomtól az előtt, hogy terhes lettem, és lehet vicces úgy teherbe esni, és tök jó, hogy az anyám csak úgy kirakott, mikor elmondtuk, babát várunk. Ennyit a nem normálisról.
Az, hogy erre gondolok: pénzt vár, nincs túl jól anyagilag, sőt! és lehet kéne neki a támogatás valamilyen szinten. Csak tőlünk nem tud kérni, úgy hogy engem nem támogatnak, ami pénzem van az a keresetemből van, magamnak hoztam össze, nem kaptam, kapok.
Egyéb?
Kommented stílusa igazolta amit feltételeztem válaszomban.
Nem hiszem, hogy bárki bármit válaszolna neked itt, elgondolkodnál rajta.
Éspedig?
Mit feltételeztél? Hogy önző dög vagyok, aki pénzéhesnek néz valakit, pláne egy olyan valakit aki a saját családját nem képes rendben tartani, akkor az enyémet hogyan lenne képes rendbe tenni.
Hogy bunkó vagyok az emberekkel? Nyugodtan. Képzeld a hasznos tanácsokat elfogadom, megfontolom. Nem szánakozás végett írtam, hogy jaj szegény én.
Csak kezd baromira zavarni, hogy ez megy. A saját fia is rászólt már, nem egyszer, nem kétszer, hogy ezt nem mi toltuk el! Nem mi hisztizünk. Ő nem keresi a társaságomat, direkt kerüli azokat a helyeket ahol találkozhatnánk, rokonhoz addig nem jött ki, amíg ott voltam, pedig rá vártam, hogy lássam... Ezek után szerinted egy idegen pasastól majd elfogadja, hogy nekünk beszélni kellene. Az anyám családja is ezt papolja, azt sem hallgatja meg, sem az anyától sem az apjától nem fogadja el! És erről az apósom is tud!
Mehettünk volna albiba, könnyítés, hogy amíg a saját nem lesz kész itt lakhatunk, és nem lopom a napot, segítek itthon. De már bánom, hogy elfogadtuk.
Igen, nagyon fura modorban írsz és kérdezel, számomra megmondom őszintén, idegesítő a stílusod.
Neked is magadba kellene szállnod egy kicsit, mert úgy látom, csak másokban (anyukádban) szereted meglátni a hibát, magadban nem.
Furcsának tartom, hogy megsértődve te várod anyukád bocsánatkérését, még akkor is, ha úgy érzed ő hibázott nagyobbat. Hiányzik fenti írásodból az édesanya, a nálad idősebb (após) iránti tisztelet, amit valószínű megérdemelnének. Picit elkényeztettnek tűnsz. Ugyanis mindketten segítettek téged, egyikük felnevelt, másikuknál épp most éltek, laktok, hála járna mindezért, mégis lekezelően nyilatkozol róluk. Megérdemelnék, hogy elgondolkodj az ő érzéseiken is, beleérezd magad az ő helyzetükbe.
Babát vársz, gondold el, nem is olyan sokára te mutasz majd példát neki arra, hogy miként bánjon az idősebbekkel, idővel majd veled is, ha megöregszel!
Egyszer csak annyit mondott, hogy hát a gyereke vagyok, és nekem kéne tennem bármit is, mert én vagyok a kicsi. És ezzel nem vagyok közelebb a miérthez.
De ennél többet nem mond, csak jön, hogy ha én nem lépek lép ő.
És tényleg nem lenne gondom, ha nem úgy jönne le, mintha valamiféle anyagi támogatásra várna. És én nem osztok szorzok, mert miattam nem lépnek fel extra kiadások, ő van eladósodva, meg vállalja túl magát anyagilag. Mi nem tudunk adni a párommal, nekünk is kell, annyi, hogy nem kérünk tőlük, hamár mi akartuk a picit, ám meg is teremtjük a feltételeit.
És nem éppen mintacsalád az övé. Nem neveli a gyerekeit, nem tudja mit is jelent figyelni a családi egységre, nem kér, de annál többet utasít.
Jah és szerinte természetes dolog kivágni otthonról a terhes kismamát, én vétettem, hogy nem szóltam előre otthon gyereket akarok a páromtól. Egy ilyen ember akar békíteni.
17:56osnak: példával kell majd előjárnom, igen, jól látod.
Egy kérdés hozzád: Ha van egy lányod 13hetes terhes, magára keresi a pénzt, hazaad a fizujából, fizeti a rezsit, csak még jó otthon lenni, azért nem költözik sajátba, te kidobnád, nekimennél, megütnéd? Ő megtette. Ez nekem milyen jó példa? Tiszteljem ezért az édesanyámat? mert ilyen kedves volt, esetleg köszönjem meg neki?
Ha lenne mit tisztelni az apóson, meg is kapná a kellőt! Amit van szerencsém látni, nem éppen tiszteletre méltó, és ezt így vele élve hadd tudjam.
Az idegesítő stílus, meg bocsánat, ilyen vagyok.
Tarthatnak elkényeztetett hisztis tyúknak, elég nekem tudni, hogy magamnak köszönhetem azt amit elértem. Hogy mióta dolgozok magamért, keresem meg a ruhámra kajámra a pénzt, hogy ne legyek teher senkinek. Az időseket pedig tisztelem, úgy, hogy kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!