Van jogom beleszólni az unokaöcsém nevelésébe?
2 értelmes, tanult ember, mégis olyan butaságokat csinálnak gyerekneveléssel kapcsolatban... Nehezen állom meg, hogy ne mondjak semmit, de nem tudom van-e jobom beleszólni.
A gyerek már 3 éves elmúlt, de még mindig az anyjával alszik egy ágyban, a hálóban, bátyám külön szobában. És ez nem azért van így, mert baj van a házasságukkal, hanem mert a gyerek nem marad egyedül, addig hisztizett 1 éves korában, míg oda nem vették maguk mellé. Azóta így maradt, hallani se akar róla, hogy külön aludjon. Már saját ágya sincs. Ha az anyja kimegy 2 percre a fürdőbe, már ordít. Ha valaki rászól elkezd bömbölni és egy órán keresztül nem hagyja abba, az anyja meg csak vígasztalgatja. És még sok hasonló. Szerintem nem jól vannak így ezek a dolgok, de nem tudom van-e jogom hozzá, hogy elmondjam szépen a véleményem és próbáljak segíteni.
Szerintetek? Ugye én gondolom jól? Beleszólhatok? Vagy hagyjam?
19:46-osnak: természetesen senkinek semmi joga beleszólni a magánéletetekbe, de ti is gondoljatok bele, valóban egészséges felnőtt lesz-e abból a gyerekből (lelkileg), akit hagynak ennyire elfajulni?
Az unokahúgom 7 évesen is ilyen, üvölt, mint a fába szorult féreg, ha csak csúnyán nézel rá, mert rosszat csinált, az anyjáék alig tudnak valahová elmenni... már régen iskolásnak kéne lennie, de még mindig oviba jár, mert egyszerűen butább, fejletlenebb, mint a társai. A szülei nem sokat foglalkoznak velük, vele. 2 év nem volt rá elég napi szintű gyakorlással, hogy megtanulja a hónapokat sorban, még mindig cumizik, idegenek előtt, idegen helyen is, és az anyjával alszik.
Aranyos, lehet vele játszani is, de buta kislány. Az idősebb testvéreivel nem volt ilyen gond, vele sincsen semmi idegi, vagy egyéb fogyatékosság, egyszerűen képtelen összpontosítani, megjegyezni dolgokat, figyelmetlen, kapkodós. Azért lett ilyen, mert a szülei hagyták elfajulni, rendkívül el van kényeztetve. Ilyen idős korú gyerekekkel már régen játszunk amerikából jöttemet, vagy barkochbát, de vele nem lehet, mert kis buta hozzá...
Nagyon igaz, hogy a pedagógiai pályában a legeslegnehezebb dolog a szülőkkel megértetni dolgokat...
Jogod van beleszólni, hiszen bárki bárkinek elmondhatja a véleményét.
Nekik meg joguk van nem hallgatni rád :)
A segítséghez két fél kell. Egy, aki adja, a másik, aki elfogadja.
Szerintem hagyd. Ha így akarják csinálni, tegyék így! :) Ilyen az élet, mindenki máshogy nevel! :)
Az én családomban is van ilyesmi, de nem szólok bele. Inkább tanulok mástól, hogy én hogy ne neveljem a fiamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!