Szerintetek ha egy családban a kamasz gyerek hazudik a szüleinek, akkor nem lehet, hogy nem feltétlen a gyerek a hibás, hanem inkább olyannyira nem bízik a szüleiben/olyannyira nem számíthat a támogatásukra, hogy egyszerűen nem mer igazat mondani?

Kamaszként rengeteget hazudtam a szüleimnek. Ha igazat mondtam, akkor mindig, minden alkalommal jött a letolás és a retorzió, érzelmi zsarolás, cirkusz, egész apró dolgokból is. Így hát hazudtam inkább, még mindig jobb volt, mint az állandó feszültség hülyeségek miatt. Nem félelem volt ez, sokkal inkább csalódás a szüleimben. Egyszerűen el akartam kerülni az állandó cirkruszt.

Akkoriban azt hittem, annyira megszokom jad a hazudozást, hogy felnőtt életemben sem fogok tudni leszokni róla, hiszen már zsigerből és nagyon profin hazudtam mindenfélét. De nem így lett. Rájöttem, hogy kizárólag a szüleimnek tudok hazudni, senki másnak nem. A mai napig elpirulok, ha megpróbálok akár csak lódítani is, zavart leszek, és még a hülye is észreveszi rajtam, ha nem a teljes igazságot mondom. Mondjuk nem, mintha hazudni akarnék, de hozza az élet néha úgy, hogy a szocializálódott ember az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol. (Pl. ha egy csúnya gyerek szülei megkérdezik, hogy ugye, milyen szép?)

A gyerekeimet egészen másképp nevelem. Semmiből nincs cirkusz, nincs harag, egyszerű következményei vannak a hibáknak. Hibázok én is, szabad is hibázni, kell is néha, hogy az ember tapasztalhasson. Aztán pedig, ha valamit elrontottunk, helyre kell hozni, ehhez többnyire segítséget is kell kérni. És megy minden, mint a karikacsapás.

Meggyőződésem tehát, hogy ha a gyerek hazudik, az nagyrészt a szülő hibája. A hazugság a következmények elkerülésére szolgál, ami következmény, ha nagyon kellemetlen, valóban elkerülendő. Mindez persze nem azt jelenti, hogy minden esetben a szülő a hibás, de ha a gyerek sokszor hazudik, akár kis dolgokban is, nem árt elgondolkodni, hogy valamit másképp kellene csinálni.

Ahoj!

Sok kérdésnél jött elő hasonló témájú kérdés, a gyermek-szülő viszonyban. Igen, a mennyiség nagyon is számít, mert ha nagyon sok mindenben lehet sejteni vagy tudni a hazugságot, akkor a szülőnek el kell gondolkodnia azon, hogy rossz módon teszi-e a dolgát, hiszen ha a gyermek úgy érzi, hogy állandóan hazugágokra van szüksége, akkor a szülő gyakorlatilag hazudozásra neveli a gyermekét.

Azt viszont ugyanúgy kezelni kell tudni, hogyha manipulálásról, előnyszerzésről van szó a gyermek esetében, ugyanis semelyik gyerek sem buta. A szülőknek alapvető felelőssége, hogy ne csak elvárják az őszinteséget, hanem ennek teret adó környezetet is hozzanak létre, illetve, hogy ők maguk is őszintén viszonyuljanak a gyermekükhöz.