Szerintetek ez normális vagy szakítsak vele? (Bővebben lent)

Ha már ilyen kétségeid vannak akkor javaslom a szakítást mielőbb,esetleg még várnék pár hónapot hátha változik valami benned...egyébként meg az lenne a legtisztességesebb ha elmondanád neki ezeket a dolgokat és nem hitegetnéd,mert most talán még könnyebben viselné a szakítást mint mondjuk pár év múlva és nem utolsó sorban neki is kell majd magának valakit aki igazán szereti és megbecsüli....szóval ne húzzátok egymás idejét és pláne ne az övét,mert te nagyjából tudod hogy mit akarsz vele kapcsolatban de szerencsétlen meg ott fog állni értetlenül...

Amúgy az hogy ott hagyod és szerzel egy szenvedélyes izgalmas partnert akkor nem biztos hogy neked az lesz az igazi de persze az is lehet,de az is lehet hogy az izgalom tova száll és meg akarsz majd állapodni komolyabban és megbizható társ kellene akkor meg őt sírnád vissza,de akkor már lehet késő lenne.szóval szerintem mérlegeljél mert nem biztos hogy jó döntés,persze azt sem mondom hogy maradj vele ha nem érzed azt amit kell és nem tudsz úgy viszonyulni hozzá ahogy régen,de azért gondold át jól a dolgot hogy mit veszíthetsz vele vagy mit nyerhetsz nélküle....

sok sikert!

Nem érzi mindig egyformán szerelmesnek magát az ember egy hosszabb távú kapcsolatban, ha még csak ennyi lenne, azt mondanám, hogy próbáljátok kicsit feldobni, érdekesebbé tenni a kapcsolatotokat. De azért olvastam egy elég nyomós érvet a szakítás mellett: hogy nem tudod elképzelni a gyerekeid apjaként.

Elég szünetellenes vagyok, de lehet, hogy mégis jót tenne nektek egy kis szünet, hogy nyugodtan tisztába tudj jönni magaddal.

Azt is tisztázd, hogy számodra mit jelent, hogy "igazi"? Ha ez egy nagyon idealizált, az igényeid által nagyon meghatározott (és nem ismert) személy, akkor könnyen lehet, hogy soha nem is fogod megtalálni, mert nem létezik. 3 év után szinte mindenkiről kiderül, hogy nem olyan, mint az elején, és teljesen normális, hogy nem lángol már úgy a szerelem. Az is normális, ha lángol, de az is, ha nem, nincs általános szabály. De szerintem sokkal nagyobbat nyerne a kapcsolatotok (és ezzel benne ti is), ha ezt túlélnétek, ha egyrészt belátnátok, hogy ennek valahogy így kell lennie, másrészt pedig a kapcsolaton BELÜL újítanátok. Pl. csináljatok valami olyat, amit nem szoktatok eddig, lehet, hogy ekkora változás már elég. Nem hiszek abban, hogy jó ilyen könnyen kiugrani egy kapcsolatból, csak mert kell valami új. Emellett semmi nem garantálja, hogy találsz helyette olyat, akivel jobb lesz: lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

Az sem utolsó szempont, hogy mit tesztek ti ketten, hogy "igazivá" váljatok egymás számára. Az ember változik, senki nem úgy jön a világra és nem is "érik be" úgy, hogy pontosan olyan lesz, mint amit megálmodsz. Idomulni kell egymáshoz, ha azt akarod, hogy a kapcsolatod jó legyen, mert benne jó neked is.

Ez annyira nehéz kérdés...Senki sem tökéletes, én sem és a párom sem. Kérdés, hogy mennnyire tudjuk tolerálni a másik hibáit. Én nagyon szeretem őt, viszont ő természetéből fakadóan nem egy érzelgős típus (én sem mondom el naponta 15x, hogy imádlak), de már megtanultam érteni a kommunikációjából. Mi majdnem 5 éve vagyunk együtt. Nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában, sosem unatkozunk, mindig megy valami "játék" :). Első komoly kapcsolatunk, elég fiatalok vagyunk. Persze mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ő-e az igazi stb...

Én úgy szoktam felfogni, hogy senkinél nem lehet 100%-ra menni, hogy ő lesz az igazi stb stb... Mindig tőled is függ, hogy kit tartasz igazinak.

A Te esetedre azt mondanám, hogy mindenképp gondold át, találsz -e majd egy ennyire rendes kedves stb srácot. Tudom, sokszor a rosszfiúk vonzóbbak, de hosszútávon nem biztos, hogy jól jársz velük. Élni, bizonyos határokon belül párkapcsolatban is tudsz. Csinálj néha külön programokat stb, és akkor meglesz az egyensúly a kettő között. Nálunk ez eddig bevált, remélem még sokáig be is fog :)

Minden jót! :)

23/L