Nem érzem, hogy a férjem örülne a babának, jogosan érzem így?

Nem véletlenül estem teherbe, hanem közös megegyezés alapján álltunk le a védekezésről, bár a vártnál hamarabb összejött, és már a 25.hétben vagyok. Az elején látszott, hogy boldog volt, mikor megtudta, aztán elkezdett hanyatlani ez a lelkesedés és most már nemhogy a babának nem örül, de velem sem túl kedves. Amiben kell, abban segít, de érzelmileg nem nagyon támogat, mindig unott fejet vág, alig akar beszélgetni, és a szeretet jele max annyiban nyilvánul meg, hogy az arcomra ad egy puszit. Persze nem erőltetem a dolgokat, mármint nem lógtam rajta eddig sem minden percben és nem kérem, hogy ne menjen el a barátaival ide-oda, vagy hogy ha én nem iszom, Ő se sörözzön, csupán annyi, hogy picit több odafigyelést igényelnék olyan értelemben, hogy lássam rajta, hogy érdekli, hogy mi van velem, meg osztozzon az örömömben. Már nem vagyunk gyerekek, én 26 vagyok, Ő 28, 5 éve vagyunk együtt. Nagyon furán viselkedik, amiről nyilván kérdeztem, de nem mond semmit ezzel kapcsolatban, csak hogy nincs semmi baja. Mikor megtudtuk, hogy lányunk lesz, akkor kicsit elgondolkodott és láttam, hogy kezd tudatosulni benne, hogy szülők leszünk valóban, de ez sem tartott sokáig. Túlságosan elvan a saját világában, bezárkózott. Mindig is ilyen volt, de most végképp alig beszél az érzéseiről, inkább szabadidejében elmegy itthonról fotózni, vagy kitalál hétvégén valami egész napos programot. Nekem ezek a dolgok nagyon fájnak..rettentően félek, már nem szeret és ezért ilyen. Azt szeretném kérdezni más kismamiktól, vagy már gyakorlott anyukáktól, hogy nektek is viselkedett így a férjetek, ha igen, tudtátok az okát? Persze bárki írhat nyugodtan, csak kiemeltem a hasonló helyzetben levőket, hogy hátha így tudunk egymásnak segíteni. Előre is köszönöm mindenkinek!