Jól tettem, hogy kidobtam?

Két hónapig éltem együtt egy férfival. Pár napja szakítottam vele. Én tudom, hogy jól döntöttem, mert már kezdett megőrjíteni. De kíváncsi vagyok, hogy ti mit tettetek volna a helyemben. Egyáltalán találkoztatok-e már ilyen férfival?

A férfi sofőrként dolgozik. Beosztástól függően 3-4 napot dolgozik egy héten. Amikor dolgozik, akkor az reggel 6-tól este fél nyolcig tart. Ezzel nem is lett volna gond. De a szabadnapjai a következőképpen teltek. 10-kor kelt, akkor evett (nem reggelit, mert az már inkább tízórai volt). Utána általában DVD-t vagy tévét nézett. Egy órakor szokott nálunk ebéd lenni. Utána úgy kettő fél három tájban lefeküdt aludni. Ebből az alvásból kb. hatkor szokott felkelni. Utána megint tévézés. De ha egy film 9-kor kezdődött azt már nem tudta végignézni, mert 10 körül elaludt a fotelban. Másnap ugyanez. Azt még megértettem volna, ha a három munkanap után egy napig ezt csinálja, de ha két munkanap között 7 szabadnapja volt, akkor mind a hét napon ez volt. Gyakorlatilag a 24 órából 18-cat végigaludt. (Nem kóros ennyit aludni mindennap?) (Találkoztam az anyjával, aki 68 éves, de még ő is aktívabb volt mint a fiacskája. Amúgy azt mondta, hogy világéletében ilyen volt.) Én sem vagyok az a felhúzott búgócsiga típus, de azért ennél kicsit több aktivitást várnék egy férfitól. Biztos van akiben felmerül, hogy egyáltalán hogy jöttünk össze. Nos a buszon találkoztunk, és amíg csak találkozgattunk, addig nem derült ki, hogy egy mormota. De az együttélésnél már igen. Szóval ezek után kidobtam.