Mik azok, amiket gyerekként megfogadtál, hogy nem fogsz csinálni ha szülő leszel a gyerekeddel?

Húh...érdekes dolgokat írtál...én pszichológusként végzek idén, ha minden igaz, különösen allergiás vagyok a "szülői hülyeségre" Nekem is van egy rakás elvem és szabályom, amik tudom, hogy időnként megdőlnek majd, de igyekszem jó anya lenni.

Egy jó anyának mit kell tudnia?

-Első és legfontosabb lépésben kiválasztani egy Jó Apát (mert ez ritka kincs)

-kicsi korában nem ordítozok vele, ha hisztizik, hiszen ez természetes, majd csendben megvárom míg elmúlik (vannak módszerek...)

-nem "nevelek" az utcán

-nem kiabálok a gyerekkel, nem azt mondom "ne csináld" elmondom miért rossz, ha csinálja, aztán a döntés az övé (természetesen korához illő dolgokban)

-szeretnék részese lenni az életének, de mégis szabadra engedni és hagyni, hogy meghozza a saját döntéseit

-Szeretném ha bízna bennem, bármit megosztana velem (nekem ez nem sikerült az anyukámmal...)

-a szex nem tabu (sem ovis korban, sem semmikor)

-jegyek miatt nem kell félelemben élnie

-megtanítani neki "mi a helyes", irányt mutatni, útravalót adni

-ne éreztetni soha, hogy "én vagyok a felsőbbrendű" ("amíg az én házamban élsz" típusú mondatok)

-nem "kötelezőek" a családi programok

-megkérdezni a gyereket szerinte mi a helyes, mit szeretne Ő

-hagyni dönteni

-soha nem ütni meg (kisbaba kori kicsi kézre pacsi néha, más)

-magyarázatot adni a kérdéseire

-tudni BOCSÁNATOT kérni (tőlem sosem kértek bocsánatot, hiszen az "lealacsonyító" egy felnőttnek:-S)

-támogatni a döntéseiben

Huhh hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos van még vagy 1000 dolog...

21-L

- olyan kapcsolatot igyekszem kialakítani vele, hogy megbízzon bennem

- nem fogom állandóan kritizálni

- nem emlegetem évekig a hibákat amiket elkövetett

- ha valami nem megy neki a tanulásban, inkább kiderítem a probléma okát, nem rögtön balhézok

- nem kényszerítem olyan különórára, amit nem akar és nem létfontosságú a jövője szempontjából

- nem teszek rá sértő megjegyzéseket, ha kicsit meghízott

- ha nem érzi jól magát az iskolai táborokban, kirándulásokon nem küldöm el akarata ellenére ( persze próbálja ki, de ha nem jön be neki, nem erőltetem)

- nem várom el az idősebb gyerekemtől, hogy évekig a testvéréhez alkalmazkodjon ( játsszál a tesóddal, mert ő még kicsi-közben meg egyedül szeretne lenni)

- mindent megtennék hogy mire kamaszok lesznek, mindenkinek legyen külön szobája

- nem szokok rá a piára

- nem leszek depressziós

Ezeket szeretném majd betartani, mert én pontosan ezektől szenvedtem.

-sosem fogom zaklatni a testalkatával,az öltözködésével(sosem fogok olyanokat mondani neki,ami elveszi az önbizalmát,és ami miatt téves énképe alakulhat ki,mi több evés zavara,frusztrációi!!!!!)

-ha elmondja hova szeretne menni,meg fogom oldani,hogy elmehessen,ameddig a barátai is ott vannak,s a barátainak a szüleivel jóban leszek!

-azzal pláne nem fogom traktálni,hogy nem mehet el ide vagy oda,hiszen nem kitűnő tanuló!

-nem fogok beleszólni abba,hogy hova szeretne menni továbbtanulni(középiskola,felsőfoktatás)

-segítek neki megtalálni a stílusát

-igyekszem ápolt,szép anyukája lenni,akire büszke lehet!nem leszek igénytelen

-nem leszek elmebeteg,nem emelem fel vele a hangom

-mindig tisztán tartom az otthonunk!

-főzni fogom a kedvenc ételeit!

hmm...

-először is rendbe teszem az életem, önmagam hogy a gyerekem később ne cipeljen tradicionális :kisebbségi komplexust, önbizalomhiányt

viszont lehet mire a személyiség fejlődésem eljut abba a stabil állapotba már nem a babvállalós korban leszek :S -ez is benne van.

Borzasztó éretlen önképvaros ,és önszeretet hiányos emberek lesznek szülők és ebből adódnak a problémák.

- szóval nem nyomorítom meg a lelkét nem mondom h hül@e vagy ,s@arházi ,kis s@aros ,semmirekellő ingyenélő ,buta

- az anyjaként megverek bárkit aki bántani meri mert még kicsi naiv és nem elég erős(meg amúgy is) !

-mindig kiállok mellette fizikálisan és pszichikailag is! hogy ne legyen talajtalan gyerek(később felnőtt)

-ELVÁLOK időben -és nem a gyerek előtt veszekszem ordibálok rettegésben tartva ezzel

-FIGYELEK RÁ! szeretettel,őszintén ,elfogadom bármiről is legyen szó

- nem várom el h bocsánatért esdekeljen ha nem is érzi úgy(inkább beszéljük meg)

-következetesség -amit elvárok az be is tartom,tartatom(akkor veszik el egy gyerek ha nem várnak tőle semmit ,ha nem érzi h fontos tevékeny tagja egy családnak később a társadalomnak)

- ha megvan a tisztelet azt hiszem akkor működik -időben egy két pofon v seggre verés.(a gyereke érdekében ,nem agresszióval! és csak indokolt estben, ez még inkább kis kor )

-nem alázom meg sehol semmikor !

-sokat játszunk kirándulunk társasozunk

-segítenem a szocializációját

-nem kényeztetem el

azt hiszem ennyi.

-Igyekszem majd baráti viszonyt kialakítani vele, hogy bátran elmondhassa kivel jár éppen, hogy alakulnak a dolgai, mi volt a suliban (nem a jegyek és tanulás szempontjából). (természetesen nem a keresztnevemen fog szólítani.:D)

-Ha egy tantárgy nem megy neki, nem erőltetem. Persze írni, olvasni, és számolni (alapfokon) tanuljon meg, de mondjuk, ha biológiából csak a kettes megy, akkor nem fog érdekelni.

-Jegyek miatt sose kell majd félnie, bátran elmondhatja, ha egyest kapott. Ha rossz jegy van, nincs szidás, ha jó jegy van, járhat jutalom.-a szóbeli dicséret is jutalom :) (Én ha jó jegyet kaptam, rám se bsztak, ha rosszat hoztam, kiabáltak.)

-Nincs szobafogság.

-Lesz külön szobája minden gyereknek.

-Semmi sem kötelező. (Megenni a spenótot, ha nem szereti, kamaszként eljönni a nagymamához, és ha nem szereti a családi eseményeket, oda sem kötelező jönni.)

-16 éves kora után nincs megszabva, mikor hova mehet. Kivéve, ha másnap suli van, akkor azért ne 6 körül érjen haza. Fiatalabb korában (13-14) 10re otthon, 14-16 éjfélre.

-Barátnők/barátok bármikor jöhetnek.

-Nem takarítom ki a szobáját, nem is túl gyakran szólok neki, ha nem takarítja. Ő él a koszban, ha zavarja, majd eltakarítja.

-Nem megyek be kopogás nélkül a szobájába, akkor sem, ha egyedül van bent. Nem rakodok a cuccai között.

-Nem turkálok a táskájában, akkor sem, ha rohadt kajaszag jön belőle. Inkább szólok neki, vegye ki.

-A szex egyáltalán nem tabu téma. Ha kéri, elkísérem nőgyógyászhoz.. stb.stb.

-Soha nem ütöm meg.

-Igyekszem nem különbséget tenni a testvérek között.

-Pénzügyileg támogatom, de inkább ösztönzöm, dolgozzon. Amit megkeres, az csak az ő pénze. Sose kérek tőle pénzt. Akkor se ha nekem nincs.

-Nem égetem le a barátai előtt.

-Nem szólok bele a párkapcsolatába, ha együtt akarnak aludni, engedem. Vagy akár felajánlom a lehetőséget.

-Születésnapon nem egy csokor virág lesz az egyetlen ajándék.

-Bármilyen döntése lesz a jövőjét illetően, támogatom.

-Igyekszem mindent megadni neki, amire csak szüksége lehet.

-A "szeretlek" nem lesz egyenlő a "féltelek tűztől-víztől"-lel

-Nem szólok bele az öltözködésébe, a sminkjébe, a haja színébe, a stílusába.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. 19 éves lány vagyok.

Nem fogok cukkinit főzni neki ha milliószor elmondta h utálja!!!!

Ennyi xD

Én sem fogom megszülni.

Nekem pont hogy, gyönyörű gyerekkorom volt, imádtak minket, mindent megkaptunk (ezt most nem feltétlenül anyagi javakra vonatkozik), okosnak és intelligensnek, kedvesnek és illemtudónak neveltek. Tehát mindben jó tulajdonsággal felvértezve, kerültem ki az általánosból, egy olyan középiskolába, ahol bunkó, buta parasztokkal voltam körülvéve, akik kiközösítettek, 4évig szekáltak, és ezzel egy életre elintézték az önbizalmam. majd miután egyenesbe jöttem, megint padlóra kerültem, mert rendes vagyok aranyos és jólelkű. A gyerekemet nem fogom ütni verni, terrorizálni, hogy sokra vigye az életben, inkább meg sem szülöm. De azért nagy álmom örökbe fogadni egy néger kislányt, aki talán már szebb világban nőne fel, és nem támasztanék felé olyan követelményeket amiket anyum felém mostanában.