A nagyim szerint alkalmatlan vagyok a munkára. Akkor mit csináljak?

Szia! A legfontosabb, hogy ne ess kétségbe...!

Várhatóan még 1-2 évig nem is fogsz normális munkát találni..

Én mérnök vagyok (nem büfé szakos!) tervezői jogosultsággal, műszaki ellenőri végzettséggel, cc. 3-4éves munkaviszonnyal, még éppen 30 alatt...férfi vagyok

Ideális mi??? Ezzel együtt 1,5 év alatt találtam értelmes munkát - és nem valahol az Isten háta mögötti helyen élek, hanem Bp.-en!!

Aki 4-5évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 1,5 évig keresgélni fogok, vagy akár végzősként is, azt szimplán pofánröhögtem volna... :-/

1 millió új munkahely?? pffff.. a realítás: ahol most dolgozom 46-an jelentkeztünk - még egyszer hangsúlyozom, olyan képesítési feltételek voltak, hogy az ember azt hinné vadászni kell a munkavállalókat...

Jelentkeztem sima ügyintézői, "könnyű fizikai munka", irodai munka, ügynöki munka, érettségit követelő munka stb. stb.-re is anno: volt olyan, hogy konkrétan a portás mondta el, hogy 1 héttel azelőtt kezdődött a válogatás, átlag fél óránként rendelték be az embereket - úgy, hogy előtte még előzetes szelekciót is tartottak az életrajzok alapján....

Így maradt meg ~1400 jelentkező.... :-/

Egyetlen álláshelyre!!! :-o

Amikor elkezdtem személyi asszisztensként dolgozni, szüleim is ezen aggódtak. Apám nyugdíj előtt vezető beosztásban dolgozott, így a főnök szemszögéből kezdte el sorolni, hogy mi mindenre kell figyelnem, nehogy olyat csináljak, hogy...

Mondtam, hogy oké, most tessék abbahagyni, ha kirúgtak, akkor lehet majd folytatni. Első hét után a főnököm kezet rázott velem, hogy jól megálltam a helyem a mélyvízben, a kollégák pedig remegtek, hogy nehogy elmenjek, mert a főnök néha felidegeli magát csapkod-ordít. Igen, de tartalmilag nem mondott soha bántó dolgot és később nyitott volt az építő jellegű kritikára, nem képzelte magát atyaúristennek.

Szülők azóta büszkélkednek velem - de ehhez az kellett, hogy az elején leállítsam őket.