Mennyire jogos a bnőm felvetése a pénz-házasságot-gyereket illetően? Nem túl pesszimista?
Az egyik barátnőm 22 éves, kapcsolatban él, már eljegyezték egymást. Gyerek még nincs, nem is terveznek egyenlőre, majd az esküvő utánra. Barátnőm már 20 éves kora óta gyűjtöget pénzt, arra az esetre, ha egyszer már gyereke lesz és a férje elhagyja, nehogy pénz nélkül maradjon.
Szerinted mennyire jó ez? Mert gondolkodom, talán nekem is kellene... De nem rossz felfogás ez?
N20
Úgy le fognak pontozni, mint a sicc, de nem érdekel, mert tudom, hogy így van: aki ennyire készül arra, hogy el fog válni, az nem kis valószínűséggel el is fog.
Az emberek nagy része lassan már csak azért házasodik össze, hogy elváljon. De akkor mi a francnak összeházasodni?
Azokat megértem, akik mindent megtesznek, hogy ne függjenek anyagilag teljesen a férjüktől, hogy szabadon dönthessenek az életükről, történjen bármi.
De ez a hozzáállás egyenesen beteges.
Az emberek annyira túl akarják biztosítani magukat, annyira f...snak, hogy mi lesz, ha elhagyják őket, hogy sokszor ez meg is történik velük.
Nem mondom, hogy akkor biztos egy házasság, ha nem csinál ilyesmit az ember, soha semmi nem biztos. De szerintem aki már eleve úgy áll hozzá, hogy a válására spórol, az nem is kellene, hogy belekezdjen bele az egészbe.
Ott van az élettársi kapcsolat, az nem jár felesleges cécóval, anyagilag is független marad az ember. Ha pedig jön a baba, az apuka tesz egy apasági nyilatkozatot és kész. Nem kell aggódni, hogy esetleg a válás esetén valaki elveszíti a vagyonát. Az érzelmek pedig ugyanúgy működnek, mint ha összeházasodtak volna.
Egy csomó olyan példa áll előttem, ahol nincs szükség külön pénz gyűjtésére, mégis jól működik a házasság: szüleim, a barátaim, a rokonaim, az ismerőseim házassága, ahogy még csak nem is külön kasszán élnek, mégis boldog és harmonikus a házasságuk már évtizedek óta.
A házasság éppen arról szólna, hogy eldöntöttük, hogy kitartunk együtt öregszünk meg, mindent megosztunk egymással akár lelki, akár anyagi téren, ezután összetartozunk.
Kicsit morbid, de ezzel kapcsolatban olyan érzésem van, mintha gyereket várnék és elkezdenék gyűjteni a koporsójára, mert mi van, ha halva születik.
A másik dolog viszont: a barátnőd így döntött, így látja helyesnek, valószínűleg meg hányta-vetette már magában, biztos hallott már érveket, ellenérveket. Ő ezt választotta, hogy így akar élni és ezt a döntését tiszteletben kell tartani.
Sokan leszólják a pesszimizmust(valahol igazuk van), de van értelme, amit tesz.
Nem babusgathatjuk örökké magunkat abba a rózsaszín ködbe, hogy minden jól fog menni, a férjem élni fog 100 évet, én is egészséges leszek mindig, a munkánk megmarad, nem lesz hirtelen egy hatalmas anyagi kár, bőven stb.
Én 16 éves korom óta gyűjtök, kisebb-nagyobb sikerekkel (alkesz apa), és kell is, mert az élet, akármennyire is szeretnénk hinni benne, nem fenékig tejfel és olyan váratlan üthetnek be a rossz dolgok...
22/L
Szerintem most sokan olyat írnak, ami nem vág a témába. Szerintem is okos és előrelátó döntés takarékoskodni minden eshetőségre. Mert tényleg nem biztos az sem, hogy nem történik valami családi tragédia, vagy munkahely elvesztése, vagy bármilyen válság. Teljesen egyetértek, aki tudja, tegye meg!
Csak itt azért arról van szó, hogy valaki már évek óta gyűjt a válására, holott még a házasság is csak most került szóba. Ez szerintem több, mint túlzás. Nem a takarékoskodás, hanem ez a fajta gondolkozás.
Ez kb. olyan, mint a mesében: "Jómódú házaspár leányához kérők jönnek. Az asztalnál elfogy a bor. A leányt küldik a pincébe. Megpillant egy káposztáskövet, nagy fejszét, rozsdás kardot, elgondolja, hogy ő most férjhez megy, születik egy fia, Kelemenke lesz a neve. Lesz egy ködmönkéje. Lejön a pincébe borért, ráesik a nagy kő, nagy fejsze, meghal, kire marad a kis ködmön? Hangos jajszóval sírni kezd. Apja, anyja, a kérők hiába várják, sorra lejönnek, hogy megnézzék, mi történt. Anyja és apja követik gondolatmenetét, és mellé ülnek sírni. A kérők megdöbbennek a hallottakon és odébbállnak, vagy a házasulandó legény világgá megy, hogy még három olyan bolondot találjon, mint jövendőbelije és családja...."
Na, mostanság nem kellene messzire menniük. :D
Hülyeség, hogy ez realizmus!
A realizmus az, ha ilyen gondolatokkal nem házasodnak össze az emberek, csak együtt élnek.
Na ez már realizmus.
Miért lenne realizmus, hogy lehet, hogy elválunk, de jaaaaajjj, házasodjuk össze, mert akkor -né leszek, meg lesz habos babos fehér ruhám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!