Normális, hogy nem éreztem semmit?

Végülis a káröröm a legszebb az örömök közül, mert nincs benne irigység... :P

Az hogy mennyire normális vagy bunkóság szerintem attól függ mi történt. Ha lerúgta a cipője orrát és az volt az ok, akkor teljesen felesleges. De ha valami tényleg komoly akkor azért nem illene kimosolyogni.

A te esetedben 100 bol 99 nem ment volna oda,és igazad van ha nem érzel vele együtt minek legyél képmutato.

Ez van.A kérdés ö oda ment volna e hozzád egy forditott esetben.

"mert a szülei jól keresnek, 'elit' helyen, szép házban. Azt hiszi, ő a világ közepe..."

Nem hiszi!!

Ezeket csak te hiszed!

Ő csak normálisan él és nem tehet arról,

hogy a te szüleid nem ilyenek és a hozzád hasonló hü*lye kis pics*ák ettől majd megpukkadnak!!!

Nem tudom.

Ha nem kedveled, nem kedveled,végül is nem kötelező sajnálni.

De a lány lehet, hogy nem egy hülye pi.csa, csak te gondolod így.

Azért mondom, mert rólam kb. ugyanez volt a vélemény középiskolában, amit te leírtál erről a lányról.

És volt az osztályban négy lány, aki, ahol tudott bántott, folyton beképzeltnek nevezett, bármit vettem magamra, vagy magamnak, állandóan fintorogtak, beszóltak, piszkáltak.

Pedig soha semmi rosszat nem tettem nekik.

És beképzelt sem voltam soha az életben.

Nagyon bántott, hogy így bántak velem, sokszor sírtam miatta, persze nem előttük.

Szerencsére sok más barátom volt, de ez akkor is egy nagyon rossz emlék.

A mai napig összeszorul a gyomrom tőle.

Mert alaptalanul gondolták rólam azt, amit gondoltak.

Úgyhogy szerintem ne ítélj látszatokból.

Lehet, hogy ez a sminkelős lány sem egy beképzelt majom, csak te gondolod így.