Mi a jó a házasságban?

ma 22:44

Hogy a nő biztonságot kap? Persze, meg a férfi is. Ha valakit a társunkká fogadunk egy élten át, természetes, hogy megpróbálunk neki biztonságot nyújtani, amennyire tőlünk telik.

ma 22:37

Anyukádat is lecserélnéd évek múlva, mert másikra vágysz? Vagy bárkit, aki fontos neked az életben?

Ha nem érted meg, hogy a házastársad a legközelebbi rokonod és nem csak egy futó állomás az életedben, ha nem tudsz róla úgy gondolkozni, mint egy részedről, akitől az elválás felér egy amputációval, amit csak akkor hajtanál végre, ha valami nagyon nagy baj lenne, ha nem így látod, akkor a házasságból tényleg csak egy papírt fogsz látni és akkor nem is érdemes a témával foglalkoznod.

Sokan jól megvannak úgy, hogy csak együtt élnek, vagy együtt sem élnek, mindenki maga dönt. Mit kell ezt ragozni? Elmagyaráztuk itt már többen, hogy nekünk mi a jó benne, mi hogy értelmezzük a házasságot. Attól még te láthatod másképp, értelmezheted másképp. Mindenki maga dönt az életéről, amit el kell fogadni.

ma 23:11

- A házasság nem mindent vagy semmit -> el lehet válni.

- Hogy milyen a kapcsolat minősége, munkamegosztás, ki mennyi erőfeszítést tesz érte, nem a házasságon múlik, hanem magán a párkapcsolaton, a két emberen, aki benne van, akár házasok, akár nem. Házasság nélkül is lehet ugyanolyan szar egy kapcsolat, ha valaki prosztó.

- Ha viszont összeházasodtok, tudod, hogy nem egy feneketlen lyukba öntöd a szíved-lelked, ami aztán csak úgy lelép. Hanem tudod, hogy ő téged választott, téged akar, feleséged, másik feled. Minden, amit érte teszel, magadért, magatokért van, nem a következő exedért, akinek pár nap múlva bottal ütheted a nyomát.

- Akárkivel nem házasodik össze az ember jobb esetben. Ha jól választasz, nem fog kelleni más, akkor sem, ha nagy a kísértés. A házas embereknek is megtetszik néha más, vonzódhatnak máshoz, de mivel szívük is van, nem csak nemiszerveik, ezért képesek kiverni a fejükből a harmadikat. Ilyenkor "elfojt egy érzést", egyet a közönségesebb fajtából, ami mindenkinek lehet: a nemi vágyat, és megtanul valami mást, a lemondást, odaadást, a hűséget, a valakihez tartozást, azt a kapcsot önmaga és a párja közt, ami csak az övék, kettőjüké, amit nem szakíthat el semmiféle kerek popsi, csini pofi, vagy akármi, amire te buksz.

- Ha olyan a kapcsolat, amikor az embernek "kényszeríteni kell magát a régi partnernek jópofát vágni", amikor feltűnik egy szebb-jobb a láthatáron, az már amúgy sem ér egy fabatkát sem.

- Gyereket nem muszáj vállalni, szerencsére. Te ne tedd!

- "Hogy a szülők nem jól nevelik a gyerekeiket" ez nem a házasságon múlik, sőt - kapaszkodj meg - még csak nem is a gyerek hibája.

- "és a férjek szinte semmit nem csinálnak otthon" Erről vajon ki tehet? Az anyakönyvvezető?

- "egy emberhez nemcsak egy másik ember illik". Szerencsére. Különben bolyonghatnánk az idők végezetéig azt az egyet keresve. Egy pár sem illik tökéletesen, össze kell csiszolódni, megismerni egymást, szemet hunyni kisebb hibák fölött, változtatni ezt-azt a párunk kedvéért, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

- Amúgy nem egészen világos az sem, hogy a házassággal van bajod, vagy a monogámiával? A többnejűség ideális neked? Vagy a mosuok vándorházassága?

- És arról mit gondolsz, ha leélted az életed a nagy egóddal, akinek semmi nem lehet elég jó, mert mindig van szebb, jobb, elhasználtál jó pár nőt, megismerve a hőn vágyott új érzéseket, amit tőlük tanulhatsz pár nap vagy hét alatt, (na ne röhögtess), mégsem nyitja rád senki az ajtót, nem hagysz semmilyen nyomot a világban...?

Egyszerűen a mai fiatalok nem akarnak elköteleződni. Úgy nem lehet beleugrani egy házasságba, hogy az jár a fejedben, milyen bonyolult lesz a válás, a szétszakadás. Szerintem nem attól lesz izgalmas a kapcsolat, hogy állandóan az lebeg a szemed előtt, ebből bármikor kiléphetek gond nélkül és ő is távozhat, amikor csak akar... mint a gyerekek. Felelősséget nem vállalunk, ha vmi nem tetszik, viszontlátásra.

Tartós házasságban csak az igazán érett lelkek tudnak élni.

Jó dolog, ha megkérdezel olyan embereket, akik tapasztaltabbak nálad. Elmélkedj, tegyél fel kérdéseket, vitatkozz és érvelj témákról. DE teljes komolyságában akkor filozofálj a témáról, ha érett leszel rá. Most még felesleges.

Én is elgondolkodom milyen lesz idősnek lenni, mikor már a nap lefelé nyugszik életem egén, de nem akarok belelátni, mert messze van és még érnem kell arra jóó sokat. Ilyesmik.

23N

22:13 vagyok

Nem, én nem vagyok lelkész csak egy egyszerű hívő. Sajnos ezek nem az én szavaim,én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni, hogy hogyan kellene párt választani és házasságban élni.

Én ismerem mind a két oldalt. 16 éve élek egy társsal, akivel csak 4 éve vagyunk házasok.

A férjem nem vallásos, én már igen. Ebből adódik néhány konfliktus köztünk, de nem megoldhatatlan, mert szeretjük, elfogadjuk egymást olyannak amilyenek vagyunk és van két nagyon fontos személy az életünkben akik örökre összekötnek minket, a két gyermekünk.

Bevallom, nekem a házasság a gyermekem miatt vált fontossá, mert azt szerettem volna, ha igazi családban nő fel, ahol apa és anya házastársak, nem csak élettársak. 4 éves volt a lányom amikor összeházasodtunk és amikor ez megtörtént, sok érzelem kavargott bennem, de az éppen nem, hogy jajj de jó, most már biztonságban vagyok.

Ettől miért is lennék biztonságban?

Hogy nem féltem-e attól, hogy minden a nyakunkba szakad, gyerek stb? Miért ha csak együtt élsz valakivel, akkor ezek más nyakába szakadnak?

Ez nem a házasságon múlik, hanem a benne lévő felektől. Igen, mi megosztozunk mindenen. Van, hogy a férjem nyakába szakad minden(most voltam kőrházban 1 hétig)gyerek, munka, háztartás, van, hogy nekem jut több feladat.Ez így természetes.Nálunk nincs alá-fölé rendeltség, bár én nem bánnám, ha a férjem fölöttem állna és nekem csak a hátországot kellene biztosítanom. Értem ezalatt a gyereknevelést.Ő az engedékenyebb.

Unalom: amikor 1-2 éve jártam a férjemmel és látszott, hogy ez komoly kapcsolat lesz, az anyukája, aki azóta már meghalt,azt mondta nekem, hogy kössem fel a nadrágomat, mert a fia mellett halálra fogom unni magam. Hát igaza volt sajnos, de ez annyit jelent, hogy nekem kell ötletesebbnek lennem a programok terén, meg néha noszogatnom kell. Annyira még nem untam őt meg a 16 év alatt, hogy lecseréljem. Apropó lecserélni. Cserélgetheted a partnereidet, férjeidet ahogy akarod, egészen addig amíg nincs gyerek. Utána azt eszed amit megfőztél, mert a gyerek lelkével nem szabad játszani.

Ez alatt azt értem, hogy lehet akármilyen rossz a kapcsolatotok, kutya kötelességetek harcolni a családi békéért.Én is éreztem már úgy néhányszor, hogy feladom és meg is tettem volna, de a hitem és bizalmam Istenben, hogy ő segít nekem,mindig visszatartott.

Nemrég láttam egy filmet, ami arról szólt, hogy egy látszólag menthetetlen házasság is megmenthető ha elszántak vagyunk és van hitünk.

Itt megnézheted ha érdekel: [link]

ma 23:04

A könyvet olvastad? Az is jó.

Alex Kendrick - Stephen Kendrick - Merj szeretni!