Volt már erőszakos exxel dolgotok? Hogyan koptattátok le?

Tavaly júniusban szakítottunk, akkor 3 hónapig napi szinten írt/hívott/közösségi oldalakon pocskondiázott majd írt. Aztán utána csak akkor mikor valami új képet raktam fel v valami változás állt be nálam. Azóta szüli/névnapkor ír, meg minden hónapban amikor a hófordulónk lenne.

Én nem reagálok rá, előbb vagy utóbb megunja. Nekem csak egy mozdulatba kerül és törlöm az sms-it.

Az elején rettegtem tőle. Csak úgy tudtam elküldeni a lakásból, hogy megvártam, hogy fél év alatt összeszedje magát anyagilag és haza tudjon menni. Télen nem mertem elküldeni, mert a szüleinél nem volt fűtés. Úgyhogy fél éve már mással jártam, amit ő is tudott, de nálam lakott.

Egyébként megölt volna, ha akkor hazaküldöm. Pokoli volt az a fél év, de nem úgy éltem meg, mert rózsaszín ködben úsztam a szerelemtől.

Végül úgy tudtam elküldeni, hogy elkezdtem neki összepakolni. Magától nem ment volna. Üvöltött, mint egy állat. Rettegtem, nem volt senki itthon, az új páromat nem mertem akkor még idehívni, az apám meg nagy ívben szart rá, mi van velem. Egyszer régen már megütött és összetört egy ajtót. Végülis elment. Utána a munkehelyemre sokszor bejött, de akkor már kulturáltabb volt. 3 éven át heti egyszer legalább felkeresett. Lehiggadt, túljutott rajtam nagy nehezen. Most már majdnem olyanok vagyunk, mint 2 barát. Mióta túl van rajtam, kb. 1 éve, folyamatosan a szebbnél szebb nőismerőseiről beszél nekem, gondolom ez afféle bosszú, hogy olyan nőket kísérget, akik nagyságrendekkel szebbek nálam és ezt még tudatosítja is bennem.

Mindenesetre 2 hete asszem sikerült elég jól lekoptatnom, mert elkezdte már megint a rószaszín szöveget, hogy én mi mindent vesztettem vele. Megkérdeztem tőle, mégis mit, a kék foltot a szemem alól, meg hogy nem kell rettegésben élnem, hogy mikor áll belém a nagykés, ha nem úgy szólok hozzá, ahogy kéne? Azt veszítem, hogy nem landol a pofámban az üveg, amit ő dühében bevert?

Elmagyarázta nekem, hogy én azért vagyok az új párommal, és azért szakítottam egy ilyen főnyereménnyel, mint ő, mert nekem nincs elég önbizalmam egy olyan jó pasihoz mint ő. Megjegyzem, csak fut a nők után, de nem kell senkinek, annyira jó pasi. Olyan szinten felhergelt a pszichológiai fejtegetéseivel, hogy a kelleténél durvábban kifejtettem neki azt, hogy én és ő sosem voltunk egy pár, maximum lakótársak, akik azért vannak együtt, hogy legyen fűtés. Azt mondta, ez nem igaz. Mondtam neki azt is, hogy én pontosan ővele éreztem azt, hogy lejjebb adtam, ő volt az, akivel én mindig úgy voltam együtt, hogy hát...nekem csak ennyi jutott.

Asszem sikerült a lelkébe alaposan belegyalogolni, mert azóta nem jött be a munkahelyemre, pedig heti 1-szer eddig átlagban megjelent.

Sajnálom szegényt, de ha sikerült lekoptatnom, tulajdonképpen nem bánom.

Engem a szakítás után másfél évig zaklatott a volt barátom. Eleinte kedvesen közelített, hogy fogadjam vissza, aztán pár hónap múlva eldurvult a helyzet. Naponta fenyegető leveleket írogatott, az éjszaka közepén felcsengetett a lakásomra, volt hogy bejutott és ordibált az ajtóm előtt. A rendőrséget sokszor ki kellett hívnom. Később már követett is, előfordult hogy a nyílt utcán kapott el és be akart tuszkolni a kocsijába, volt hogy rámtörte az ajtót és félholtra vert, stb.

Szerencsére pár hónapja nem hallottam felőle, tudtommal emiatt külföldre költöztették a drágalátos szülei. Remélem ott fog megrohadni.

nekem egy értelmiségi, önmagát ordítóan nagyra tartó pöffeszkedő ficsúr exem tombolt szakításkor. zokogás, követés (bulikba, társasági eseményekre), ajtó előtt táborozás megvolt, és még szakítás előtt, a léc ingadozásakor elkezdett fenyegetni, hogy ha elhagyom, abba belehal (volt vmi roppant enyhe szívpanasza, ami kb annyiban merült ki, hogy engem zsarolt vele (pech, vágom az orvosi dolgokat, nem jött be) és hogy 3 hétig irtó nagy drámát vágott le, hogy ő többet nem kávézik vagy gyújt rá, aztán persze jól elfelejtette ezt is)

én akkor voltam 18, ő 25.