A pénz változtatja meg így az embereket?

A nagybátyám kb három éve egy vadállat. Három éve indult be annyira a vállalkozása, hogy elég sok pénzük van. Azóta egyre inkább kezd szétesni a családjuk. A fiai, akik (unokatestvérem)lassan 30 évesek lesznek, dolgoznak, de még mindig náluk élnek, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyszerűen mára már sz@rnak ránk, a mi családunkra és ez a szüleikre is igaz. Mintha valami idegenek lennénk. Annyi kapcsolatunk egymással, hogy ha elmennek előttünk kocsival, intünk. A nagybátyám mintha egy gép lenne érzelmek nélkül. A feleségét amikor nevnapon összejövünk( csak ekkor látjuk egymást, pedig 150m-re lakunk egymástól) ő nem kérdez semmit, a felesége , miután a bátyám lehulyezi valamiért( tényleg mindig hulyezi) szintén csendben van kampó szájjal. A fiúk már egy éve be se jönnek, mert mennek a haverokhoz vagy bulizni. Mi próbálnánk beszélgetni, de hiaba. Esznek aztán mennek is haza. Még kb 6éve szinte minden hétvégén felmentun hozzájuk csak úgy es ők is hozzánk. Kirándulni is sokszor mentünk velünk és azok voltak életem legjobb élményei. Nagyon szerettünk menni egymással mindenhova. Aztán ezek lassacskán megszűntek. Egyfolytában ha látom telefon van a kezében és autózik valahova. Mostmár még a feleség is bejelentette, hogy neki ez a névnap mennyire nyűg. Annyit agyalok ezen, hogy miért is fajultak el ennyire a dolgok, de nem tudok másra következtetni, csak arra, hogy a pénz miatt van. A nagymamánkhoz ők már be se néznek, nem érdeklik őt, pedig azt mondják, hogy szeretik. A fiúkkal még két éve annyit jártunk együtt motorozni, sétálni, kutyát sétáltatni, beszelgetni, de valamiért megszűntek ezek is. ( én most 18, a tesom 15, az uncsim 28, a testvére 26 éves, mind a négyen fiúk vagyunk) Én és a családom nem szeretnénk ha ezentúl idegenek lennénk, de hogy lehetne helyrehozni? Hogy lehetne helyrehozni, ha nem is tudjuk, hogy hol rontottuk el? Semmiképpen sem szeretném elveszteni őket, mert nagyon szép emlékek kötnek hozzájuk. Tényleg ez a rohadt pénz lenne az ok?