A pasimnak a saját családja fontosabb mint én?

Azt vettem észre, hogy ez valahogy igy van. A családja soha semmit nem képes önállóan megcsinálni, folyton páromat hivogatják mindenért hogy segítsen. Kezdem már unni, hogy a boltig sem tudnak elmenni. Vele hozatják haza a kenyeret, mert hogy azt biciklivel nem lehet elhozni, őt küldik gyógyszerért, és mindenhova. Rajta keresztül intéztetnek mindent. Ha én ennyi mindenre megkérném a páromat, akkor már tényleg szegénynek nem volna ideje arra hogy a saját dolgait elintézze. Én olyan dolgokra szoktam megkérni, amit nem tudnék később sem elintézni, mert dolgozok, és nem vagyok itthon. Pl: postán vegyen át ezt-azt, vagy menjen el bankba, ennyi. Minden mást megoldok, ha kell akkor 1-2 hét múlva. Múltkoriban megkértem, hogy jöjjön már ki a buszmegállóba elém, mert nagyon fájt a fejem, és nem akartam még tizenvalahány percig gyalogolni hazáig. Ki is jött, de mikor kiszálltam, a fejemhez vágta, hogy neki nincs ideje arra hogy szaladgáljon meg hogy a kocsi is mennyi benzint megeszik. Nagyon rosszul esett, mert nem szoktam megkérni hogy szaladgáljon velem, nem úgy mint az anyja. Sőt a kocsit is én takarítom rendszeresen. Nemrégiben megkértem még egy fontosabb dologra, amiben nem segített, mert az volt a kifogása, hogy fontos dolga van. Pedig ezen nekem 25 ezer ft-om múlt, neki meg 2 órájába tellett volna. Így egyik haverommal vitettem el magam, aki képes volt a munkahelyéről eljönni, pedig kifejezettem mondtam a haveromnak, hogy nem kell, ezért ne jöjjön el. Ha meg az anyja kéri meg egy egész napos programra, amúgy ekkor szintén dolga lett volna, akkor fontosabb volt hogy az anyjának segítsen és rászánjon a napjából 7-8 órát. Ezt olyan igazságtalannak érem. Miért fontosabbak ők, mint én? Amúgy párommal elég keveset találkozom. Munkából hazérek 5- fél6 fele, akkor teszem a dolgom, ő meg este jön át 9-10 fele, és van hogy én olyankor már alszom. Hétvégén is külön programunk van, mert velem nem jön sehova! (ezek a programok egyébként nem bulizások, meg baráttal-barátnővel való találkozások, hanem személyes vagy családi dolgok, ahova nem tart sosem velem). Már ott tartunk, hogy karácsonykor esetleg feljön velem a nagyszüleimhez, akiket nagyon szeretek, és nekik köszönhetem mindenemet és egész évben annyi, többet nem jön! Közben meg meg van sértődve, hogy a nagyszüleim nem úgy bánnak vele mint egy családtaggal, de nem is értem mit gondol, mikor 5 év alatt jó ha 20szor látták 10 percekre. Egész nyáron annyi programunk volt, hogy elmentünk egyszer strandra, meg 1szer sütöttünk szalonnát, meg talán 2x sétáltunk. Kezdem hiányolni a közös programokat, az együtt töltött időt. Páromnak sok olyan pozitív tulajdonsága van, amit nagyra értékelek, és amik nagyon fontosak. Ilyen pl a hűség. De a fenntebb sorolt dolgok meg nagyon zavarnak. Kérdésem, hogy szerintetek mit tegyek? Foglaljam el magam barátnőkkel, éljem az életem, aztán majd lesz valami? Vagy együtt maradunk, vagy nem? Mert próbáltunk már nyáron külön, kb 10 napig voltunk egymás nélkül, és akkor, amikor kibékültünk, szerelmet vallott.