Nagyon féltem a bátyám. Mit tudnék tenni?

Kérlek szépen,olvassátok el,fontos lenne.Köszönöm!:)

Bátyám 28 éves.Nem egy átlagos ember.Azt hiszem,hogy Pán Péter szindrómája van,bár ez nem bizonyos teljesen,de elég valószínű.Még a mai napig sokszor úgy viselkedik mint egy vérbeli 5 éves.Ha csinál valamit,azt meg kell nézni,mindent bizonygat,és sokszor azt hiszi,hogy nem hisszük el neki amit mondd.Ezzel már kezd az agyunkra menni.Elég gyámoltalan és mulya 28 éves férfi létére,sok dolgot nem mer egyedül elintézni.Ennek ellenére egyetemet végzett,rettentő okos,és művelt,és még tovább is akar tanulni,DE!Ő sosem járt szórakozni,sehova sem!A szórakozás fogalma alatt értem a színháztól kezdve,a "beülünk egy kocsmába,és egy sör mellett beszélgetünk"-et,meg a vad bulizást.Ő egyiket sem teszi.Csak tanul és itthon van.Nem volt még soha barátnője,semmilyen kapcsolata se a lányokkal,ennek ellenére már látom,hogy kezdenek benne felvillanyozodni az apai ösztönök.Szerintem a kortársaihoz képest elég le van maradva,ha így fogalmazhatok.Féltem őt,nem akarom,hogy egy besavanyodott,otthonülős ember legyen 30-as,40-es éveire,akit csak a kutya hallgat meg.Apai ágon elég sok rossz tulajdonságot örökölt,pl.pesszimizmus a köbön,mindenben a rosszat látni,a legpitiánerebb dolgokból elefántot csinálni,és ha vmi nem úgy jön össze neki,ahogy tervezte,össze dől a világ,dúl-fúl.Mindezek ellenére én úgy gondolom,hogy szerethető,mert kedves,megértő,türelmes is tud lenni,egyáltalán nem csúnya,de önbizalma az a béka segge alatt.Édesapám kiskorában rengetegszer leszidta,ezt ne így csináld,úgy csináld,ez teljesen lerombolta minden önbizalmát,ami nem is biztos hogy létezett neki(?)Azóta is bizonyítási vágy van benne.

Én mint húg,mint tehetnék érte?Nagyon kétségbe vagyok esve.

18/L