Mit tegyek? Hogy legyen túl rajta? Úgy érzem nem nem bírom már.

2 éves kapcsolat után, főleg ha erősen kötődtél érzelmileg, 3 nap után még ne várj semmi jót. Teljesen normális, hogy ki vagy borulva, az lenne a fura, ha legyintenél egyet, hogy jól van, oké. Teljesen ugyanebben a cipőben járok én is, mintha magamat olvastam volna. Nekem 2 hónapja lett vége szintén 2 éves kapcsolatomnak, ugyanebből az okból. Én is teljesen kikészültem, egyszerűen képtelen voltam beletörődni, hetekig túráztattam magam azon, miért, miért, miért??? Aztán most már szép lassan kezdem elfogadni, lezárni. Elmondom, nekem mi segített: próbáld meg az exed szemszögéből megközelíteni a dolgot. Számára ez a kapcsolat kimerült, már nem szeret, így döntött, nyilván nem poénból. Szabad akaratából hozott egy ilyen döntést, hogy már nem akar veled lenni és itt azon van a hangsúly, hogy nem AKAR. Ezzel pedig nem tudsz mást kezdeni mint azt hogy elfogadod és tiszteletben tartod. Tudom, milyen nehéz. Lesznek még nagyon rossz napjaid, de egy idő után azt fogod érezni, hogy belenyugszol és elkezdesz felépíteni egy új saját életet-nélküle. Megszokod, hogy már nincs veled és szépen lassan helyre áll a rend. Jól tetted, hogy törölted mindenhonnan én is ezt tettem, és semmiképp ne tarts most vele kapcsolatot egy ideig, mert a saját dolgod nehezíted meg. Ha érzelmileg sikerült feldolgoznod, lehet haverkodni, de addig nem. Fel a fejjel, hidd el, jobb lesz egy idő után, de ez nem gyógyul ilyen esetben pár hét alatt.

25 N

Ja és még annyi, hogy semmiképp NE hibáztasd magad, mert nem voltál hibás. Én is kattogtam ezen hetekig még pluszban, de rájöttem, hogy az igazi szerelem/szeretet elfogad olyannak, milyen vagy. Nyilván a pasidnak is voltak hibái, de te úgy szeretted őt amilyen, hibástul, rossz tulajdonságostul. Na látod, ez a különbség. Jön majd egy olyan, aki a hibáidat is úgy imádja mint a jó oldalad. Senki nem tökéletes! És túl fogod élni:) Az új szerelem pedig akkor jön, mikor a legkevésbé hinnéd. Minden jót!

25 N

09.45-ös vagyok!

Persze elfelejteni őt sosem fogod!

Én már 37éves vagyok már 20éve szakítottam a nagy Ő-vel! Még most is fel-fel jönnek az emlékek, tehát valószínű sosem fogom elfelejteni őt! Ezért mondtam az első hsz.ben ez tényleg a gyász egy fajtája, mert tulajdonképpen eltemetjük a múlat, igyekszünk a közös emlékeket megőrizni. És lassan rá kell jönnünk, hogy vége, és nem lesz többet már!

Látod?! Máris tettél egy lépést ezzel, hogy segítséget kértél, de sajnos itt csak tanácsokat kaphatsz, tapasztalatokat halhatsz, és ezért mondtam, hogy ezt csak te egyedül tudod magadban eltemetni.

Én a továbbikban sok sikert kívánok neked! És a kedves, másik 23/L hozzászólónak is! 37/N