A párom évekig azzal vádolt, hogy megcsalom, de mint kiderült ő csal meg engem. Kiraktam a cuccaival együtt, nem is akart maradni, elment köszönés nélkül. Talán nem ezt kellet volna tennem?

Nagyon köszönöm a biztatást :-)

Igen tudom, sokkal korábban kellett volna ezt a lépést megtennem, de most érkezett el az ideje.

Most érzem magam igazán erősnek. Nem fogom vissza fogadni,valami megszakadt, ami által megtudtam tenni, hogy kiraktam. Ismerem ezt az érzést, volt, hogy már ugyan így elárultak, a saját testvérem,a mai napig nem bocsájtottam meg neki, talán nem is fogok. A jelenlegi érzésem ugyan az, ezért érzem olyan biztosan, hogy soha többé nincs esélye. Kaptam egy olyan hozzá szólást, hogy a másik felet is meg kellene kérdezni, valóban jó lenne, mert én is kíváncsi lennék. hogy ugyan mi volt a probléma.

Azóta rájöttem, túlságosan elkényeztettem, kíméltem, nő létemre férfi munkákat végeztem, fűnyírás, izzócsere, fúrás, ha azt akartam, hogy az a bizonyos dolog meglegyen, saját magamnak kellet elvégezni, mert csak a halogatás ment. Hát igen a munka a háztartás és a gyerekek mellett, este legyek fitt és üde, és legyen kedvem szexelni, akár minden nap. Hogy én mit kapok az egész napi gürcölésemért? Este egy kis szexet, mert csak erre vágyhatok, ezzel el van intézve a szeretett fogalma is. Azon gondolkodtam, hogy eddig úgy viselkedtem, mintha hozzá lettem volna bilincselve és nem tudok szabadulni, de miért nem, szabad akaratom van azt teszek amit akarok, attól, hogy a férjem, nem rendelkezhet velem.

Miért válunk ennyire kiszolgáltatottá? de ez egy következő kérdés lenne. A hölgyet nem fogom megkeresni, sokan óvtak ettől, és igazuk van, miért tegyem ki magam egy újabb megaláztatásnak, majd megismeri ő is. A férjem egy szépen becsomagolt, cukorka, kívül édes, de belül keserű. Ismételten köszönöm a megerősítést, hogy jó döntést hoztam.