Valakit fenyegetett már meg valamelyik szülője késsel?

Családvédelmi szolgálat, RENDŐRSÉG, nem kell eltűrni!!!

Sok gyerek ezt nem tudja. Sok gyerek tiszteli a szülőjét, vagy éppen fél tőle. Sok gyereket meg sem hallgatnak, mondván ha kicsi, hogy csupán fantáziál, ha nagy, akkor meg biztos nem engedték el bulizni, vagy nem engedik neki a fiúját, vagy a nőcijét. Szóval nem egyszerü segitséget kérni, mert ha kérsz is, vagy nem kapsz a fenti okok miatt, vagy visszajut az agressziv szülőhöz, és ugye tudjuk, hogy annak mi a vége. Az válaszoló vagyok, akinek megvágta a bőrt a torkán az apja. Csupán ekkor kaptam a rendőrségtől segitséget, mert ott volt a seb, és a látlelet. Ekkor fel is jelentettem apámat, és nem hiszed el mit kapott: 2 év felfüggesztettet. Volt akkor értelme? Semmi. Csupán hazajött a biróságról, és hülyére verte anyámat is, engem is. Megérte? Semmiképpen sem. Akkor éppen valami vascsővel kaptunk. Csoda, hogy akkor nem tört el semmink, de nem apámon múlt. Ja, és mindezt egy panel lakásban, ahol még azt is hallottam, ha a szomszéd hangosabbat szellentett. Megkérdezte őket is a rendőrség, de azt mondták, hogy ők nem hallottak semmit. Naná, hogy nem. Nem hallották a zuhogást, a kiabálást, a sikoltozást, az ütések zaját, és a gyereksirást sem.

Igen, az apám. 130 kg volt és 180 cm, "színmagyar" (ezzel csak azt jelzem, hogy nem csak a romák között vannak állatok), egy tetves kis faluban, megabasszuson ordított mindenkivel, mindig. Egy este azt üvöltötte, hogy a feje alá teszi a nagykést, és majd edönti, hogy melyikünk nyakát vágja el először. Egész éjjel nem mertem aludni. Reggelre lehiggadt, de én nem tudtam olyan könnyedén venni ezt sem, ahogyan az addigi számtalan sok kisebb-nagyobb engem ért traumát sem.

Nagyon durva családom volt; ma már nincsen semmiféle kapcsolatom velük. Akárha meghaltak volna. Otthagytam őket, és elmentem egy profi szakemberhez, aki segít a traumákat feldolgozni, hogy élhessek, és tartalmas, szép életem lehessen az elmúlt iszonyú évtizedek után is.