Miért tűrik még mindig a nők férjük/társuk brutális viselkedését?

..és mert képesek elhitetni mindeközben, hogy mindezért TE vagy a felelős, és ők kénytelenek megütni, ha te "rossz" vagy :( és egy idő után az ember el is hiszi - tudom, mert sajnos én is voltam ilyen helyzetben, de szerencsére olyan barátok, kollégák álltak mellettem, akik segítettek lelkileg és még időben jó döntést tudtam hozni, el tudtam jönni, pedig halálosan szerelmes voltam a férjembe mindazok ellenére, amiket velem tett

Sajnos az én apám is ilyen! Édesanyámat kérdeztem ,miért maradt vele? Szegénykém a hármunkra hivatkozott!Mai napig nem értem!Édesanyám kedves és jóember,nem hiszem,hogy megérdemelte,de mi sajnos igy nöttük fel.Éjszaka gyakran visszatérnek az emlékek!Sajnos lelkileg nagyon megvisel és nem tudom elfelejteni pedig 33 éves vagyok.De a lényeg,23 évesen kifogtam én is egy jozan bolondot.Apám hozta meg az eszem amikor azt mondta"hallot már ilyent,gyermekkorában az apja üti,nagykorában meg a férje".Három év telt el közben.Tudtam,hogy nem szeretnék igy élni továbbra is.Oriási lépést tettem,de megérte.Következő egy év is rettegés volt,fenyegetések,kiséret nélköl nem mertem közlekedni.Elöször,mert,hogy ö öngyilkos lessz,tudtam,hogy csak a szája jár,amugy gyáva,sunyi alak.Késöbb mégis elkapott.Felelötlen kijelentést tettem,"ha megölsz sem megyek vissza",de én már ugy is éreztem.A rendörségen jelentettem,de semmit sem tedtek.Nem volt más választásom,összejöttem egy kedves határozott fiuval,aki ráijesztett.Pedig azt mondtam soha nem megyek férjhez.Hálistennek megváltozott a véleményem,miért is büntetném magam,nekem is jár a kedves,szép,megértő élet.Késöbb halottam,a jozanbolond megnösölt,lett egy lánya,és szétváltak mert a feleségének eltörte a lábát.sajna nem jelentette fel,talán félt.Rollam annyi,férjhezmenem a kedves fiuhoz,született egy gyönyörü fiam és nemrég egy lányom,na persze ö is gyönyörű.Megfogadtam hogy én a gyermekeimet soha nem bántom és nem is fogom egedni senkinek.Apámnak bebizonyittom verés nélkü is jó gyermekek.Nem akarok megbántani senkit de ezellen nem állok el:"rosszgyermek nincs,csk rossz szülő"én ezt olvastam és igaz is.Hisz a gyermek,önmagunk,csak kicsiben. Azoknak viszont akik igy jártak,én még mindig lelépnék,ha a férjem bántana.Megéri a gyermekek miatt,és magunk miatt is!Nem érdemlünk ilyen életet.Nem hiszem el,de az apám megváltozott.Nem rég kiderült,hogy anyukém rákos.Azt tudom ha valami történik vele soha az életben nem bocsájtom meg neki a terror mit.Az ilyen férfiak rettegnek az egyedülléttöl talán azért igérnek füt-fát.Bocsi a hosszú válaszért,de egy kicsit megkönyebbültem,még soha senkinek nem beszéltem rolla,csak a férjemnek,de ö sem tud mindent,de ezt igen amit ide leirtam.

Hülye az aki mazoista módon együtt él a bántalmazóval...

Azt hiszik, jobb így, mint egyedül.

Én szívesebben nőnék fel apa nélkül, mint egy olyan apával, akitől rettegni kell.