Kijöhetek még ebből jól?

A szüleimmel való kapcsolatomról és az életemről van szó. 21 éves lány vagyok, most vettek fel az orvosi egyetemre. Ennek több oka van: évvesztes vagyok, valamint 2évet halasztottam mert nem vettek fel elsőre, se másodjára. Aminek szintén több oka volt: Egyrészt egy nagyon erős iskolába jártam. Vagyis csak én hittem azt, és az osztálytársaim, mert iszonyatosan sokat követeltek, csak sajnos nem abból, ami az érettségire kell, mintha direkt ki akartak volna velünk szúrni, ráadásul volt, aki az évben tette le a felsőfokú nyelvvizsgáját és középfokú érettséginél kettest kapott nyelvből, úgyhogy nem is részletezném mennyire igazságosak is voltak. Ennek az lett a következmény,hogy bár a város,sőt az országik egyik legerősebb gimnáziumának voltunk titulálva 1 embert se vettek fel államira elsőre az osztályból, ez azért szép teljesítmény valjuk be. Nem is akarom ezt tovább ragozni, tehát mind a középiskolai eredményeim,mind az érettségi eredményeim katasztrófálisak voltak. Ráadásul még tesiből is írtunk dolgozatot,és sokat követeltek, 3 tárgy volt, amit abszolút semmibe vettek, az oktatás színvonala a nulla volt,és pechemre ez pont a biológia,kémia és fizika volt. 2év alatt fogakat összeszorítva, gyakorlatilag a nulláról megírtam a felvételi tesztet úgy,hogy felvegyenek,ezt még most se hiszem el. Főleg azért nem, mert minden túlzás nélkül,én a számításokhoz nagyon buta vagyok, persze alap dolgokat megcsinálok,de azok nem az én világom, úgyhogy szerencse is kellett hozzá. Most, hogy végre felvettek a szüleim északra költöznek,mert apukámat oda köti majd egy 10éves szerződés. Most jön képbe az, hogy miért volt fontos, amit írtam a jegyeimről és a teljesítményemről...Ki fogok iratkozni az egyetemről, mert én is velük megyek. Egyszerűen lelkileg képtelen vagyok meglenni anyukám nélkül. Beteg szegény,és nem tudom elhagyni,valamint se egy barátom nincs itt,de még haverom se,mindig az a magányos típus voltam,és egyedül édesanyám tartotta bennem a lelket. Először úgy volt nem iratkozom ki,de valahogy megint kijött ez az érzékenységem, 2hete folyamatosan csak sírógörcseim vannak,hogy nem akarok egyedül lenni. Lehet elmúlna ez majd pár hónap,vagy egy év múlva,magamat ismerve hamarabb biztos nem. De az alatt hogy teljesítek? Én meg nem akarok úgy,hogy nem tudok 100%-ot nyújtani. A szüleim azt mondták,hogy majd beadom kint a jelentkezésem, a probléma csak az,hogy még a nyelvet se beszélem, ehhez minimum 1 év kell, hogy lerakhassam ott a felsőfokú nyelvvizsgát. Majd még minimum 1 év,ha nem több,hogy felkészüljek a vizsgára. Újabb gond az,hogy ott 3 tárgyból kell vizsgázni,biológia,kémia,fizika, és a felvételi teszt 90%-át számítások teszik ki.:( Hát ez nem túl jó hír nekem...Egyszerűen úgy érzem képtelen leszek felkészülni erre, de muszáj lesz,mert ezen kívül viszont az ég világon semmi más nem érdekel. Annyira össze vagyok zavarodva,végre felvesznek, erre tessék.....

Ráadásul hál istennek, franciát tanultam és nem angolt vagy németet,tehát a kezdeti időszakban,még a boltban se tudok majd 1 kg kenyeret kérni. 1évig csak angolt meg az ottani nyelvet fogom tanulni,de már most nagyon félek.

Mondjon valaki,valami bíztatót, nem akarom magam sajnáltatni,azt nem is szeretném,ha azt írnátok,de most nagyon el vagyok keseredve.:(