Hogy lehet segíteni egy olyan embernek, akinek semmi öröme sincs az életben?

Érdemes volna az seönismeret felé fordítani a figyelmét .Szerintem önmagában semmilyen praktika nem jó DE - ha valami megindítja és megnyitja akkor már nem hiába való semmilyen erőfeszítés .

Viszont itt is van néhány fontos szabály . Fel kell tenned magadnak a kérdést h bevállalod e valósi gítség nyújtás érzelmi felességét -hiszen nagyon fiatal vagy .Ugyanakkor a kérdésedből érezhetően van benned érzelmi intelligencia ,érzékenység és empátia .

a 2. ha úgy gondolod segítesz nézz utána könyveknek, irodalmaknak,cikkeknek zenéknek önfejlesztő vagy akár készség(rajz,varrás ,stb) fejlesztő tanfolyamoknak -és kicsit gondold végig mi az amit befogadna túl megterhelővel semmi képp nem szabad kezdeni(nem utolsó sorban ez neked is egy kisebb belső utazás lenne semmiképp nem haszontalanul) .

3. ha úgy érzed megtettél minden előkészületet, akkor el kell menni hozzá és meg kell lepni -úgy értem le kell sokkolni. ezzel az emberek nem tudnak mit kezdneni :) ha pl te úgy mész oda h csak ketten vagytok leülteted és elmondod a meglátásod őszintén,finomkodás nélkül de mégis korának kijáró tapintattal hogy valóba szeretnéd őt boldognak látni,el fog gondolkodni..

apropó ő már 50en túl van -a meglepődés ebben a korban nagyon izgalmas ,mert ő már sok mindet megélt és azt hiszi nem tudnak neki újat mutatni. Ez csak azért van mert egyféle szocializációs sémát követünk és ahhoz ragaszkodunk egész életünkben, ezáltal pedig bevonzunk sok negatív önigazolást ami a változtatás képtelenségét erősíti -ez pedig a gyerekkorból eredeztethető.

És erőfeszítésekkel önmunkával ezeken igenis lehet változtatni akárhány évesen ,de ez az út nem gyalog galopp először. (és sok ember feladja ott h egyezünk ki döntetlenben :o) /-ha nem ismered ezt a remekművet,ajánlom figyelmedbe !!))/

Szóval ..

mindenki vágyik a figyelemre törődésre és egy icipici reményre h lehet változtatni és tudatilag

fokozatosan átalakulni.

4 szintén fontos pont ,ha tiszta szívből megtettél mindent ezt tudatni kell vele is ,és onnantól neked már nincs felelősséged ebben .Ez nagyon fontos, mert mindenkinek van saját élte saját problémái amikre figyelnie kell. Ha segítettél mindegy h ő mit kezd vele, a te lelked megnyugszik -hiszen te megtettél minden tőled telhetőt.

Sokan írták ,h semmit ,meg h vajon ő visszaadná e .. :(

-jót tenni kell !!jót tenni fontos !!-és lehet h nem tőle kapod vissza hanem mástól ezt a jóságot, mégis megnyílnak amolyan szeretet csatornák a maguk csendes módján -amik az élet szépségét az összetartozást ,és a küzdelmes mégis értelmes változásokkal teli létezést hirdetik .

Ajánlott irodalmak így hirtelen amiket én ismerek:

Popper Péter ,Jung,Freudtól is érdemes olvasni ,Scott Peck -A járatlan út , Erik Berne :Emberi játszmák, Brian Tracy -neki nagyon jó hanganyagai vannak ,-érdemes relaxációs dolgoknak is átunna menni ,mert nagyon jók megnyugtatják a tudatot.. aztán most pont legutóbb Albert Schweitzer életének olvastam utána -fantasztikus az a szellemiség amit képvisel. Igen ,fontosak a felemelő példák ..h kiket akarunk az életben követni akár tudatilag -erre a Hölgy figyelmét is érdemes volna felhívni . Ajánlom még a Hegedűs Géza regényeket!

ÉS még egy utolsó gondolat - ha már tényleg nem marad más az embernek ..el kell menni segíteni oda ahol szeretet adhat és kaphat nagy mennyiségben ,és ahol gondoskodhat másokról ,ez már misszió -de még mindig jobb ezen mélyen elgondolkodni ,és adott esetben 180 fokot változtatni mintsem a társadalmi megfelelni vágyás fogságában

boldogtalanul fokozatosan leépülni lelkileg .)

Remélem tudtam segíteni !

Legjobbakat kívánom !

Az előttem író szófo*sógépet nem olvastam végig, mert rövid az álet!!

De, hogy a kérdésre is válaszoljak:

aki hü*lye, dögöljön meg!!

Sehogy.

Neki kellene akarnia a változást.

De a leírtak alapján nem akarja, mert, ha akarná, akkor tenne valamit önmagáért.

Mondjuk elmenne pszichológushoz.

De, ha makacskodik, kifogásokat keres, akkor szerinted mennyire akar változtatni?

Semennyire!

Az nem megoldás, és nem fordítja jobbra az életét, hogy panaszkodik, kötekedik, és nektek mutogatja, hogy milyen pocsék az élete.

Te nem tudod megmenteni őt, bármennyire is szeretnéd.

Mert ő az, akinek ez az életforma valahol jó.

Panaszkodik, de nem tesz semmit.

Végül is ebben nincs erőfeszítés, és kényelmes is.