Létezik olyan, hogy valaki ennyire ragaszkodjon a rosszhoz?

Az unokanővérem olyan nekem, mint a legjobb barátnőm, ezért is aggódok miatta nagyon. Sosem volt normálisnak mondható párkapcsolata, pedig már elmúlt 24 éves. Már ötödik éve szeret rajongással egy nála 12 évvel idősebb férfit, aki csak kihasználja őt. Ő azt mondja, hogy ez nem kapcsolat, hiszen egyikőjük sem vállalja fel egymást sem a család sem pedig a barátok előtt, és csak esténként találkoznak, ami abból áll, hogy átmennek egymáshoz, egymásnál alszanak, aztán reggel mindenki megy a maga dolgára. Program semmi, talán az 5 év alatt egyszer egy mozi. Ez így nem is lenne akkora probléma, hiszen úgy tűnik csak és kizárólag egyetlen dolog működik náluk, de az nagyon. A probléma az, hogy az unokanővérem nagyon szereti ezt a férfit, és folyamatosan reménykedik, hogy egyszer talán a férfi felvállalja, és akar majd tőle mást is, mint a szexet. De ez egyértelmű, hogy sosem történik meg. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy az 5 év alatt minimum 20-szor tűnt már el hetekre/hónapokra a férfi mindenféle magyarázat nélkül úgy, hogy telefonra nem reagál, sms-re nem válaszol. Aztán persze ismét megkeresi az u.nővérem, és hepi van néhány hónapig, aztán ugyanez a forgatókönyv. Ezalatt pedig szép lassan kikészül, és lezárni sem tudja magában úgy, mintha egy normális szakítás lenne, hiszen sosincs vége, mert a férfi ezt nem hagyja, és még hónapok múlva is benne van a pakliban, hogy ismét megkeresi, amikor pedig a unővérem egyből ugrik. Ami még ennél is rosszabb, hogy a szünetekben a férfi mindig más nőkkel kavar, sőt biztos vagyok benne, hogy évek óta jóval több vasat tart a tűzben, mint kellene. És ez nemcsak lelki, hanem egészségügyi szempontból is veszélyes.

Mindazok ellenére, hogy a férfi több fájdalmat okozott neki, mint örömet az 5 év alatt, az u.nővérem még mindig szereti, és ha jelentkezik szalad vissza hozzá.

Létezik, hogy valaki ennyire nem ismeri fel, ha valami romboló hatással van rá? Hiszen folyamatosan aggódik, izgul, őrlődik és szenved.

Mivel tudnék neki segíteni? Már annyiszor beszéltem vele, hogy lassan újat sem tudok neki mondani. Úgy érzem, nem lehet észérvekkel meggyőzni, de akkor mivel?

Köszönöm a segítséget!