Fiús anyák, nektek mi a személyes problémátok a menyetekkel, v a fiatok barátnőjével?

Kedvesen fogadtam anno a fiam feleségét. De ahogy telnek az évek, egyre kényeskedőbb, és szemtelenebb.

Ez a problémám lényege. Egyre nehezebben viselem el, de a fiamat nem akarom megbántani.

én ugyan nem vagyok fiús anya, de talán le tudok írni egy magyarázatot erre: Sok anya és apa jobb párt szeretne a gyermekének.

Egy ismerősöm mesélte, hogy az unokatesója olyan nőt vett feleségül, hogy a fiús szülők nem örültek ennek, még az esküvőn is nagyon szomorúak voltak. (de tényleg!) Amikor meglett a gyerekük, örültek az unokájuknak ugyan, de továbbra sem örültek a fiuk feleségének. Mint kiderült róla, hogy sokszor természetellenes dolgokat csinál. Pl. mások előtt szoptatja a gyereket. Egyszer ezt csinálta vendégségben is, és sokan igyekeztek nem figyelni erre. Tudod, a szoptatás a baba és a mama intim dolga, nem tartozik másokra. Ráadásul néha hanyagolja is a gyereknevelést, mert úgy gondolja, nem szabad gátolni mindenben a gyereket.

Tehát az ismerősöm unokatesójának a szülei olyan nőt akartak nekik, aki nem csinál ilyet.

Engem imád,de tényleg,hátam mögött se egy rossz szó se.

Páromnak előttem nem igazán voltak olyan kapcsolatai amikben boldog lett volna,velem viszont boldog,elmúlt a depressziója,én biztatásomra került közelebb a szüleihez,imádom,elkényeztetem,boldoggá teszem.

És normális vagyok a szülőkkel is,nincs okuk problémát találni.

Bár exemmel is nagyon jól meg voltunk,de exanyós ismeretlenül is utált,mert a kisfia jobb szeretett nálam lenni mint otthon,majd hozzám is költözött...hiába boldog volt a fia,ő folyton sustorgott a fülébe...

nő léttére belebeszélte hogy a nő dolga a házimunka,a gyereknevelés,meg a bólogatás...repült a drága vissza anyuci szoknyájához...

Az én anyósom most, az esküvő előtt 3 héttel azzal zaklat minket (vagyis inkább a párom) hogy mindenképp kössünk házassági szerződést, mert Ő ki tudja belőlem nézni, hogy ha válunk akkor én kisemmizem a fiát.

Hát, ha ennyire jó véleménnyel van rólam, akkor mit mondhatnék? :/ Ez van.

Viszont, ha írnánk szerződést, akkor az csakis ránk tartozna.. Sztem ehhez egyik anyósnak és apósnak sincs köze. Ha, mi úgy látjuk jónak, akkor írunk, ha pedig nem szeretnénk, akkor nem írunk. Mindketten felnőtt, értelmes emberek vagyunk, meg tudjuk ezt is beszélni!

Szóval, egy picit dühít, hogy Ő akar dönteni arról, amiről nekünk kéne.

Egyébként, nagyjából az egész életünket szeretné irányítani. A férjem pont emiatt szeretett volna messzire költözni tőlük.. (Ami szerencsére 1 éve sikerült is)

Ugyan még nem anyós, de a barátom anyukája elég fura. A barátommal is. Ő a "fekete bárány" a családban, teljesen kilóg a sorból, látványosan a két lánytestvér a kedvenc. Amikor náluk vagyok, néha tök kedves a barátommal, néha meg mintha direkt cikis helyzetbe akarná hozni, de mindig olyan érzésem van, hogy mindkettőt nekem produkálja. Két év alatt kábé ha 3szor beszélgetett velem. Próbálok jófej lenni, elmosogatok, néha sütök sütit...

Kétszer főztem náluk ebédet, de szabályosan megsértődött, amikor kiderült, hogy a családnak ízlik a főztöm. Azóta be se tehetjük a lábunkat a konyhába...

Bár az is igaz, hogy amikor pár hónaposak voltunk és a páromnak sütöttem szülinapi tortát, és mondtam neki, hogy a következő évire milyet sütünk, azt mondta, reméljük akkor is megleszel még.