Volt már, hogy eleged lett a terrorizálásból, összepakoltál, elmentél és a magad lábára álltál?
21 vagyok, egyetemista lány. anyámmal felnőni is borzalom volt(állat módjára nevelt gyereket, de ezt letagadja, sőt azt mondja én mocskolódok), de azóta is gyötör folyamatosan, mint ahogy mindenkit a környezetében. nem sikerült egy vizsgám, épp most léptem ki egy 4 éves kapcsolatból, nála kértem menedéket, de azóta tipor, fenyeget, neki akar esni annak a fiúnak, akivel megismerkedtem(nem is találkozhatok vele). nem lehet vele beszélni, így levélben írtam le neki mindent, azóta még gonoszabb velem. másokkal is ilyen, de könyörgöm, a lánya vagyok.
nem bírom már ezt a lelki terrort. összepakoltam mindenem, ami itt van és elmegyek. vannak barátaim, szívesen segítenek, apa nekem adja a gyerektartást plusz a halasztás miatt dolgozni is van egy évem.
volt már Veled olyan, hogy nem bírtad tovább és egyszerűen elmentél? annyira nehéz, de már nem bírom idegekkel.
Hát, igen. Szívből sajnállak. Anyád valószínűleg beteg mentálisan. Te meg igen, fogd magad, és inkább a barátokhoz menj. Bár szerintem minden együttélés nehéz, és nem mentes a súrlódásoktól. Nem tudom melyik városban laksz, de ha albérletbe mész (koleszba nem tudnál? Beszélj egy kolesz igazgatóval, és mondd el, mi a helyzet), az önkormányzatnál talán tudnál rendszeres segélyt kérni. Járj utána minden törvényes lehetőségnek, hogy könnyítsd az életed!
Igen, annak idején én 23 évesen mentem el otthonról, mert a szüleim állandóan veszekedtek, és kikészített. Mondjuk én már dolgoztam. Bár diákmunkát most is lehet választani. Most főképp nyugalomra van szükséged, hogy megbirkózz a veszteségekkel. Sok sikert!
Igen, összepakoltam és elmentem.
20 évesen.
A családom anyagi körülménye bőven az átlag felett van, ennek ellenére nem támogattak egy lukas garassal sem onnantól kezdve, hogy kiléptem az ajtón és becsaptam magam mögött.
Sokszor volt nagyon kemény, nagyon megalázó, sok szívességet kellett kérnem, és minden szempontból engednem kellett az életkörülményeimből.
Nagyon rossz ám, amikor nemcsak a reggeli kávédról kell letenni és arról, hogy fodrászhoz járj, hanem arról is, hogy főtt ételt egyél minden nap.
Sok sikert!
Nekem mindkét szülőm terrorizált, nem állt mellém senki. Ugyanígy a szabadságomért akartam/próbáltam harcolni. Tőlem is tiltották a barátomat, üvöltöztek, balhéztak, "bezártak". Soha nem mehettem sehova, így a páromhoz menekültem, de nem lett jó vége, elhagyott 1 év után, így haza kellett költöznöm... Majd újra minden szekálás kezdődött elölről, és még én legyek hálás, hogy visszafogadtak, és adtak enni.... És ők szülőknek mondják magukat... :( Most másik párom van, hozzá is költöztem, 26 évesen nem akarok engedélyt kérni "anyucitól" hogy elmehessek valahova. Sok sikert!Lépjél, megéri.
Én elég későn léptem sajna... :(
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!