Mi a baj velem? (rövid a kérdés blablabla)

Elmondanám a történetet, lehet kicsit hosszú lesz, előre is köszönöm annak, aki elolvassa, esetleg hozzá is szól.

Mindig is kövér voltam és ráadásul ronda is. Amúgy lány vagyok. Emiatt sokat csúfoltak általánosban, majd később középsuliban is. A lényeg az az, hogy ennek a hatására nagyon visszahúzódó lettem, nem nagyon beszélgetek, inkább csak válaszolgatok, ha kérdeznek, ha új embert kell megismernem akkor kellemetlenül érzem magam, egyszerűen nem tudok miről beszélni vele. Aztán persze, ha sikerül összebarátkoznunk, akkor már jól elvagyok. De akkor se tudom teljesen magamat adni. Nagyon szégyenlős is vagyok, egyszerűen már nem merek mások előtt enni se, mert biztos azt hiszik, hogy "na a disznó zabál".

Emlékszem középsuliban nagyon megkedveltem egy csajt(osztálytársam), vele jártam egy buszon haza (egy városban laktunk), örömmel mentem suliba, pedig amúgy utáltam odajárni. Néha elhívott ide-oda, elmentem az iskolai rendezvényekre is (nem szoktam), aztán elballagtunk. Gondolhatjátok, azóta se hallottam róla. Szó szerint le vagyok szarva. Hát igen, arra jó voltam, hogy ne kelljen egyedül suliba mennie, most már nem kellek. És ez mindig így van. Ha segítség kell, megtalálnak, egyébként meg se ismernek.

A lényeg, hogy egyetlen ember van, az unokatestvérem, akivel jóba vagyok (bár kitudja lehet, ő is csak azért tartja velem a kapcsolatot, mert rokon vagyok), szóval egyedül ő az, akire számíthatok, ha el szeretnék menni valahova vagy bármi, mert senki nem jönne el velem és nem is lenne igazán kit hívnom, mert ilyen álbarátok/álbarátnők nekem nem kellenek. Ismerkedni se nagyon tudok, nem merek másokat megszólítani, nem nagyon járok el, hiszen nincs kivel, egyedül meg nem jó. Neten szoktam néha beszélgetni, volt már, hogy 1-2 emberrel elég jól kijöttem, de ők pasik voltak és sose láttak rólam képet. És egy idő után mindig képet akartak és találkozni (randi), de én persze nemet mondtam. Én nem párt keresek, csak barátokat, akikkel lehet beszélgetni esetleg eljárni ide-oda.

Na, ez a másik, én tipikusan az vagyok, aki nem szeret discoba járni, kocsmázni, részegeskedni.

Egy-egy jobb helyre szívesen beülök 1 koktélra vagy kávéra, szívesen megyek moziba, kirándulni, sétálni, grillezni a kertben, de a legtöbb korombelinek csak a buli jár a fejében. És állandóan csak ez a téma: a tegnapi buli, meg hogy ki kivel feküdt össze már megint, na meg a milyen legyen a hajam, sminkem...

Én nem ilyen vagyok. Bár lány vagyok, inkább beszélgetek zenéről, filmekről, informatikáról, arról, hogy mi volt a híradóban...stb, mint ilyenekről.

Nem tudom, hogy én miért vagyok ilyen elcseszett, de ez van, ezt kell szeretnem. De már elegem van abból, hogy míg mások jól érzik magukat meg minden, én addig bent gépezek/filmezek/olvasok, csak azért, mert nekem nincs kivel elmenni valahova.

Komolyan csak én vagyok ilyen? Csak nekem nincsenek barátaim?

Most is tisztára szégyenlem a dolgot, de jövő hónapban lesz a névnapom és nem tudok senkit se meghívni, mert nincs kit :(