Fel bonjátok a párotok leveleit? Felveszitek a telefonját ha ő éppen abban helyzetben van, hogy nem tudja. Mert én egyiket se teszem!

A telefonját sosem veszem fel, csak ha kéri. Ha nincs ott, akkor a hívó fél is vegye úgy, hogy nincs ott.

A levelet akkor bontom fel, ha közös(számlák), egyébként nem.

Ettől még lehet normális bármi, ami ettől eltér, ha a felek abban állapodtak meg. Ha a párom megkér, hogy vegyem fel a telefonját, amikor ő nincs ott, akkor megteszem. Ha arra kér, hogy bontsam fel a leveleit, akkor megteszem. Az alapállapot az, hogy a magánügy maradjon magánügy.

Nem olvasom el a leveleit, nem veszem fel a telefonját. Meg sem nézem, hogy ki hívta. Nem nyúlok a gépéhez, akkor sem, ha otthagyta belépve a levelei közé.

Se a férjemnek, se a gyerekeimnek. Ahogy ők se az enyémet

Én sem szoktam. Megadom neki ezt a tiszteletet és magánszférát, hogy ha akar, akkor számoljon be ő róla, és hagyom, hogy ő intézze el a SAJÁT dolgait, leveleit, hívásait... mert ezek az ÖVÉI, nem másé, nem az enyém...

Nekem nem tetszik az ilyesmi. Persze van, hogy én megkérem, hogy "apa hív, lécci vedd már fel, mert tele a kezem", és akkor felveszi, de ő magától sosem. Nálunk ez a bizalom és a tisztelet jele.

Nem veszem fel a telefonját -nem nekem szól a hívás.

Nem bontom fel a leveleit -mert neki szólnak.

Kivéve az ilyen-olyan számlákat, mert nagyon sokszor előfordult már, hogy a Posta későn kézbesítette a számlaleveleket, és úszott a befizetési határidő.

Persze, hogy felveszem a telefonját. A levelei nem ide érkeznek, hanem a szülői házba, tehát azokat nem én bontom fel.

Szerintem ez telejesen természetes. Azért élünk együtt, hogy mindent megosszunk. Nem értem, mi ezzel a probléma.

"A telefonját meg nem veszem fel még ,akkor sem ha valamelyik csaáldtagja,hivja: Nem engem kersenek !!! "

Az lehet, hogy nem engem, de attól még megmondhatom, hogy ő most nem tud beszélni, mert épp nincs a közelben. Még mindig jobb, mintha 2 percenként csörögne. Szerintem a hívó félnek is jobb, ha tudja, mi van.

Csak megsúgom, hogy kívülállók gyakran vádolnak azzal, hogy úgy élünk, mint két idegen.

- soha fel nem venném a telefonját, de még rá se pillanatok, hogy ki kereste

- bele nem nyúlnék a tárcájába

- fel nem bontanám a levelét

- egyetlen jelszavát se ismerem sehova

- sőőőt ha netezik, akkor próbálok olyan elfoglaltságot találni, hogy ne lássam, hogy mit néz

Cserébe nagyjából ugyanezeket kapom vissza. Ezeket a szabályokat én állítottam fel. mert nekem szükségem van az ilyen téren vett szabadságra. Akkor neki is megadom. Az én anyósom is felbontja a házas családos lánya leveleit is. És mutogatja minden fele, hogy mi van benne. Náluk ez a megszokott. Nekik természetes. Soha nem volt belőle gond.

kedves 10:44

Nem értem alogikádat. ha hívnak és nem veszem fel, akkor ahívó nemhív újra 2 percenként mert tudja, hogy úgyis visszahívom, majd ha ráérek.

És abból, hogy nem veszem fel tudja azt az infót is, hogy most nem érek rá.

Ehhez nem kell senkinek felvennie a telefonom.

A páromnak céges telefonja van, csak akkor veszem fel, ha kéri. (Ha saját lenne, azzal is így tennék.) Mivel mobil, lehet látni, ki kereste, majd visszahívja. A vezetékest felvenném, ha lenne. Szerintem a mobilra más szabályok vonatkoznak, nem kell felkapkodni csak azért, hogy közöljem, hogy 2 perc múlva visszahívja. A mobil attól mobil, hogy akkor vagyok elérhető, amikor akarom. Nem vagyok köteles beszélni, ha nem alkalmas a helyzet, és ezt a hívó is tudja.

A leveleket sem bontom fel, csak a közöseket, és ezt viszont is elvárom.