Rajtam kívül van valaki, aki hasonlóan berágna, vagy csak én vagyok túl precíz, vagy nem tudom mi!?

Sziasztok!

Édesanyám időnként kiakaszt, de folyamatosan, amikor végre megnyugodnék, biztos, hogy elő áll valamivel, amit én egyszerűen ép ésszel nem tudok felfogni, hogy egy értelmes ember, ilyet csináljon. És ezek az örökös csatározások, hogy megmagyarázzam a felnőtt anyámnak, hogy mit illik és mit nem, mit lehet, mit nem, felőrlik az idegeimet. (Szeretnék már elköltözni itthonról. Attól félek, ha elköltözöm, otthon is meg fog találni a butaságaival ). Pl. Az előbb raktam fel a függönyt, amikor levettem elértem arról, amin álltam. Amikor visszaakartam tenni, ahhoz már a székre rá kellett tennem egy párnát, hogy feltudjam csíptetni. De mielőtt felraktam volna, mondta hogy hoz nagy könyvet, arra álljak rá, mert Ő úgy szokta, ahol takarít. Hozzá kell tennem, hogy én nagyon vigyázok a könyveimre-könyveinkre. Olyan nagy könyveink mint a múltszázad eleji, értelmező kéziszótár, Darwin: Az ősember, A műveltség könyvtára 3 kötetes, Az utazás hősei kb 10 könyvből álló kötet, Gauguin, A boldog herceg és még nagyon sok régi, számomra értékes könyv. Amikor kézbe veszem, nagyon ügyelek, mert nagyon könnyen szétmennek ( Szerintem ezeket a könyveket könyvtárban, el sem vihetőek, csak ott helyben lehet olvasni) Na és ezen kívül rengeteg nagy alakú könyvem van, amik újak, vagy újszerűek : Különböző természettudományi könyvek ( Ezeket én vettem a sajátom). Nem sorolom fel.

Hogy juthat eszébe bárkinek, hogy egy több mint száz éves könyvre rá álljon, vagy egy újra. Én amikor olvasom még arra is figyelek, hogy a lapokat ne törjem meg. Megmondtam neki, hogy ha nem olvassa a könyveket, akkor legalább legyen benne annyit tisztelet, hogy nem áll rá. Most látom a végén belátta, de fel kellett emelnem a hangomat, mint egy gyerekkel. Szerintem egy gyerek hamarább megérti ezt. Ti mit gondoltok erről, most én vagyok túl precíz, vagy más is úgy gondolja, hogy a könyv nem arra való, hogy támasztéknak használjuk. ( Mondjuk ezek a kedvenc könyveim közül valók és valószínű, hogy értéktelen ponyva könyveken nem húztam volna fel magam, de olyanunk meg szerintem nincs is. Ne haragudjatok, hogy hosszú lett, de egyszerűen ki kellett írnom magamból.

Az innen következő részt, csak az olvassa el, akinek van ideje. Köszönöm eddig is, hogy megtiszteltetek az elolvasással, mennek is a zöld kezecskék :)