Egy házasságban számíthat, vagy ronthat a kapcsolaton, ha a két fél szülei nem hasonlóan tanultak, műveltek, stb?

Szerintem nem szamit, de tudod ez attol fugg hogy mennyire szolnak bele a fiatalok eletebe a szulok, mennyire vannak jelen az o tanacsaik a mindennapi eletben

(sajnos ez magyar betegseg).

A baratnom szulei nagyon atlag emberek (imadom oket!!!), viszont a baratnom anyosa es aposa is orvosok.

Tiszteletben kell tartani mindenkit es egyaltalan nem lebecsulendo senki a vilagon!

Valaki kepes 3 diplomat is szerezni mivel imad tanulni es nem gond neki (viszont meg egy rantott levest sem tud megfozni) valakinek viszont annyira nem vag az agya, de ettol fuggetlenul o meg egy becsuletes, rendes, szorgalmas ember.

Minden jot

sokmindent hozunk a családból ez tény.

de ha a párod elég müvelt hozzád te ezt elfogadod akkor ez nem lehet gond.

de azért igaz a mondás is hogy nézd meg az anyját vedd el a lányát. és ez nem csak lányoknákl igaz. a családbol rengeteg mindent hozunk.

anyukámék mellett egy igen sötét család lakik. a lány annyi idös mint én de sötét mint az éjszaka, apa az anyát veri, anya a gyerekeket. most hogy felnöttek is sötétek, de pár hete beszéltem a lánnyal véletlen az utcán össze találkoztunk, és arra jöttem rá hogy ha neki egy ilyen család adatott volna mint én akkor valószínü nem lenne ilyen sötét, és ugyan olyan lenne mint én.

a gyerekek legtöbbsége ugyan azzal az adottságokkal születik (persze van sok kivétel) és a család teszi azzá amilyen lesz.

ha nem sokat jártok össze, nem igazán számít

nomeg nem igazán a műveltség, hanem a jóindulat, egyenesség, őszinteség az, ami számít, mert a furkálódás ami elronthatja a kapcsolatot

Nagyon egyetértek az utolsó két válaszolóval.

Az én párom szülei is többdiplomás biztos jó egzisztenciával rendelkező emberek,apósom több posztot tölt be a közéletbe a megyénkbe,Szóval egy sikeres elismert igazgató.Az én szüleim viszont egyszerűbb emberek.Nekem is az anyósom az,aki azt képzeli,hogy ők felsőbbrendűek másoknál,hol van hozzájuk bárki más halandó.A lányát is így nevelte,egy elviselhetetlen ostoba hisztérika lett belőle,akit mindenki utál aki csak ismeri.A férjem viszont teljesen más ember.Ő őszinte,nem képmutató,nem fellengzősködő,nagylelkű szóval más mint az anyja meg a húga.Apósom nem rossz ember,de ez a két nő bábként rángatja.Nem is értem,hogyan???Mi 7 éves házasok vagyunk,de tudod,ha szükségünk volt eddig bármilyen segítségre,akár anyagi akár másmilyen szinte mindig az én szüleimre számíthattunk csak.A lakásunkat hitelből vettük,mert a párom szülei csak a hugicáját támogatják,minket meg azért nem,mert nem vagyunk hajlandóak őt elviselni.De én már belenyugodtam ebbe,hogy az én férjem nem ugyanolyan gyerekük mint a másik,nem érdekel.Nekem nem kellene tőlük semmi.Sem a hatalmas házuk,sem a vagyonuk,sem az egzisztenciájuk,tartsanak meg mindent maguknak meg a lányuknak,de a lelkiismeretüket sem szeretném a sajátomnak.

Ennyit a műveltségről,diplomáról...stb..

Semmilyen egyetemen nem osztanak sem észt,sem emberséget,empátiát és semmilyen emberi jó tulajdonságot.

Tehát a diploma maga szerintem nem elég.

A párom diplomás volt már, nekem meg csak egy érettségim volt. Ennek ellenére a sokadik találmányomat adom be. Aztán kezdtem senki lenni részéről. (Már nem a párom.)

Szerintem az számít, hogy a képzettebb érezzen együtt a kevésbé képzettel abban, és tisztelje ennek ellenére is. A kevésbé képzettebb pedig ne akarjon okosabb lenni olyan téren, amiben a másik a kompetensebb. Szóval kölcsönös tisztelet, szeretet...