Egyszerűen nem tudom mitévő legyek?

Nőgyógyászati problémáim miatt ha babát szeretnék lombikprogramra szorulok. Van egy párom 3 éve, ő ezt tudja, megérti, így is akarja a kapcsolatot. Tavaly már majdnem el tudtuk kezdeni, de újra műteni kellett (engem) ezért talán most ősszel vághatnánk bele. Viszont a kapcsolatunk totál káosz. Minden nap összeveszünk valamin, valami apróságon, de én már nem érzek iránta szinte semmit. Sőt, van hogy kifejezetten idegesít. Mivel vele már megvvannak a vizsgálataink engem pedig sürget az idő (mert ha nem leszek mihamarabb terhes újabb műtétek elé nézek) néha arra gondolok, hogy benyelem a problémákat és leélem így az életem. Csak ha belegondolok, hogy ha lesz gyerek, akkor milyen lesz az életem, akkor eléggé elkeseredek és fel szeretném adni ezt a kapcsolatot, de a fenti okok miatt mégsem merem/tudom.

Mivel a szex nekem fájdalmas, már semmi intimitás nincs közöttünk. Idén egyszer voltunk együtt, de mondjuk nekem ez nem gond, de nyilván egy férfi ezt nem nagyon bírja... Az összebújás még csak-csak hiányozna (ja, mert az sincs) de mivel többet idegesít és veszekszünk ezért azt sem igénylem annyira.

Ja, és a ma reggel. Este osztálytalálkozóm lesz vidéken, amit nagyon várok. Úgy jöttem el otthonról, hogy összevesztünk (szokás szerint) végigbőgtem az utat egy apróságon.

Én már nem is tudom, hogy a hormonok miatt van-e ez és ha sikerülne a baba, akkor minden jóra fordulna-e... de én addig tönkre megyek és az ézréseim is totál elmúlnak...

Szerintetek mit tegyek?!