Miért mondják azt hogy elpazarlom a fiatalságom?

Szia!

15 és fél éves voltam, amikor összejöttem a mostani párommal (ő két évvel idősebb nálam). Nekem is ezt mondták a szüleim, főleg mielőtt kezdődött az egyetem, és összeköltöztünk. Nem erőszakkal, csak rábeszéléssel akartak eltántorítani ettől a döntéstől. Miután látták, hogy nem változtatom meg, utána is támogattak, fizetik a bérletemet. Én nem bántam meg, hogy nem volt más, nem is vágyom rá. Néha eszembe jut, de ilyenkor mindig azt mondom magamnak, hogy ezért adjak fel egy négyéves, jól működő kapcsolatot? Nem éri meg, legalábbis számomra. Szerencsére jól kijövünk, néha vitatkozunk, de eddig csak egy-két alkalommal vesztünk össze. Hiszek benne, hogy van a kapcsolatunknak jövője. Nem vagyok az a bulizós meg flörtölgetős típus, szóval ez nem fog hiányozni. Volt más, aki próbálkozott, de mindig megmondtam, hogy rossz ajtón kopogtat. Légy boldog, ez a legfontosabb! Ha a szüleid mondják ezt, akkor mondd meg nekik, hogy megérted az aggodalmukat, de Te így boldog vagy, és nem vágysz másra. Ha így sem értik meg, akkor meg örüljenek, hogy nem fekszel le minden jöttmenttel.

Na igen most én is elgondolkoztam ezen, hogy miből is maradsz ki? Mit jelent az, hogy nem élsz? Anno tőlem is ilyeneket kérdezgettek. Én 17 évesen költöztem össze az akkori párommal (akkor már 3 éve ismertük egymást), 19 évesen hozzámentem. A legkevésbé sem értettem miért kérdezik azt, hogy nem félek attól, hogy egyszer majd ráébredek, hogy nem éltem? Hogy ne éltem volna??!!! Éltem én! És pontosan úgy, ahogy szerettem volna. Nem feküdtem le fűvel-fával? Talán azért, mert a legkevésbé se vágytam rá. Ha erre vágytam volna, megtettem volna. Nem jártam bulizni? Megtehettem volna, mert a páromat a legkevésbé se zavarta volna, csak éppen nekem nem volt hozzá hajszálnyi kedvem se és érdekes módon az elmúlt 24 évben egyszer se volt, mert egész egyszerűen NEM VAGYOK OLYAN, akinek erre szüksége van.

Lényeg a lényeg: a több, mint 7 éves sztorink véget ért, totál véletlenül teljesen belebolondultam valaki másba, amiről nem gondoltam, hogy valaha is megtörténhet velem. Több, mint 2 éve vagyunk együtt és az első babánkat várjuk. Már a nálam 2-3 évvel idősebb barátnőim is megállapodtak és senki nem kérdezi tőlem, hogy nem félek, hogy nem éltem? Pedig ugyanúgy megkérdezhetnék. Hiszen volt 2 komoly kapcsolatom életem során és még mindig nem mondhatom el magamról, hogy kibuliztam, kipasiztam magam. És érdekes módon még mindig nem vágyom rá.