Miért mondják azt hogy elpazarlom a fiatalságom?

én 14 évesen jöttem össze a barátommal, most leszek 17..nekem is mondtak már ilyesmit, sőt, az én fejemben is megfordult már..de arra jutottam, hogy csak azért nem fogok eldobni egy jól működő kapcsolatot, mert 'túl korán' találkoztunk.

szerintem ne foglalkozz ezekkel, az a fontos, hogy te mit érzel.

Egyszerűen csak irigyek... Nem kell velük foglalkozni, a lényeg, hogy ti boldogok vagytok együtt! :) Azért mondatják ezt sokan, mert azt látják, hogy van két ember, akik nagyon jól megvannak együtt már három éve, ezért mindenképpen tönkre akarják tenni ezt az idillt. Egyszerűen rosszmájúak, nem lehet mást mondani rájuk.

A saját történetem egy kicsit erre hajaz, bár én egy hangyányit idősebb vagyok nálad, 23 éves. Tavaly férjhez mentem két és fél év együttjárás után. Rengetegen hülyéztek le néha egészen direktben is, és nekem is ilyeneket mondogattak, hogy "amikor majd a válóperes tárgyaláson ültök, jusson eszedbe, hogy én már előre megmondtam", "remélem, mihamarabb észhez térsz", meg hogy "miért nem élsz még, ráér az a házasság még tíz évet".

Na de kérem: ha én úgy érzem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel úgy érzem, le tudnék élni egy életet, akivel egymás támaszai lehetünk, akkor miért is ne házasodjunk össze? Hagytam volna el inkább azzal, hogy "ja, bocsi, most én még élni szeretnék egy kicsit, bulizni, pasizni, kefélni össze-vissza, drogozni, anyuék nyakán lógni, úgyhogy bocs, kár, hogy nem tíz év múlva találkoztunk, amikor már a környezetem is azzal fog csesztetni, mikor megyek már végre férjhez, mert 30 évesen már 'úgy illik', és nem akarok vénlány maradni"?

Igazából magasról teszek az emberekre és a véleményükre. Az életem az enyém, úgy élem, ahogy nekem tetszik, ők is úgy élik, ahogy nekik tetszik. Én sem szólok bele az ő életükbe, ők se szóljanak bele az enyémbe. A házasságom a legjobb dolog, ami az életben eddig történt velem, és soha nem fogom megbánni, ogy megtörtént, még akkor sem, ha ne adj'isten húsz én múlva, három gyerekkel válni fogok. Azért nem fogom megbánni, mert életemben először azóta vagyok boldog, hogy a férjemet ismerem. Nem engedem, hogy bárki belerondítson ebbe a boldogságba az irigységtől harsogó dumájával.

A baratnom a ferjet 13 eves koraba ismerte meg volt 1 eves szunetuk de most mar 14 eves hazasok. Van 3 aranyos gyerekuk es nagyon boldogok!

Vannak kivetelek!

Sok szerencset es turelmet az elkovetkezo evekhez! :D

En masfel eve vagyok a parommal (kisit tobb)...iden leszek 19. es hasonlokat hallok. Meghogy "kielni" magamat nincs idom stb. Nekem egyszeruen nem kell mas. Mindenben a leheto legtobbek vagyunk egymasnak, szabadidom 90% ban vele vagyok, imadjuk egymast, es remelem valamikor a ferjem lesz:) MEgtanultam nem torodni ezekkel az emberekkel, szerintem neked sem kell foglalkoznod ezekkel a megjegyzesekkel.

UDv

Mert most az a divat, hogy fogyassz minél többet. Partnerből is...

Ne hallgas az ilyenekre! Csak kibújnak a felelősség, elköteleződés alól, mert így kényelmesebb.

Ha mindketten el tudjátok képzelni egymással az életeteket, legyetek boldogok!!!

az én anyum is 15 éves volt, apu 21, azóta együtt vannak, 25 éves házasok 3 (gyönyörű:D) lánykával!!;)

szóval bármi megtörténhet, minden tőletek függ!!:)

Én most 29 vagyok. 16 éves koromban összejöttem egy sráccal, akivel 5 és fél éven át együtt voltunk. Ő volt A Szerelem, az első (én is neki) azt hittük mindenki ellenünk van amikor hasonlókat hallottunk. Én is úgy éreztem, hogy ő lesz a férjem, a gyerekeim apja, stb. Aztán egyszercsak valahogy elmúlt... vagyis megváltozott az egész. Talán az én hozzáállásom is. Ő el akart jegyezni, én meg mintha kaptam volna egy "nagy pofont", megráztam magam és azt gondoltam, hogy "basszus, nekem még összehasonlítási alapom sincs, mi van ha mással jobban kijönnék, vagy akármi...???" Megijedtem attól, hogy elmegy mellettem az élet úgy, hogy egy ember mellett maradok, így aztán szakítottam.

Mai fejjel, így visszagondolva... nem tudom, hogy jó döntés volt- e. Talán máshogy csinálnám. Tényleg kimaradtak az életemből olyan dolgok, amiket az ember tizenévesen még megcsinál, de utána már nem ... és én amiatt a kapcsolat miatt maradtam ki ezekből. Kicsit talán bánom. De szerettem őt és jól megvoltunk... el sem tudtam volna képzelni nélküle.

Közben volt egy igazi nagy szerelmem, aki viszont akkor maradt volna ki az életemből, ha azzal az első sráccal nem szakítok.

Szóval... nem biztos, hogy megbánod. Ha szeretitek egymást, akkor ne foglalkozzatok mással.

Én mondjuk akkor sem hiszek ilyesmiben. Lehet, hogy Te el tudod képzelni az egész életedet csak Vele, de nem biztos, hogy ő is hű tud maradni Hozzád.