Lehet hogy régimódi vagyok. De ez miért baj?

Unokatesóim úgy cserélgetik a párjukat, mint más az alsóneműjét.Az ilyen egyhetes pasijukat,csajukat is odarángatják minden családi eseményre,

és a másikon már megint más van.

engem meg az egész család totál lesajnál, hogy még csak egy pasim volt fél évig, és vele se jött össze az életre szóló szerelem (vagy a páréves házasság csodás válással :P).

nem értik meg, hogy én nem szeretek úgy kezdeni egy kapcsolatot, hogy odajön a srác, telefonszámot kér, első randi kipipálva, másodikon már letapiz, meg smárol, 3.-on szex.

én nem az a szex&newyorwk-típus vagyok, hogy rögtön egy ismeretlen ágyába vessem magam, aki ki tudja, milyen csontvázat rejt a szekrényében.

szeretek valakit 2-3-4 hónapig is csak megismerni hogy megtudjam, vannak-e esetleg "ügyei", csúnya titkai...

nem akarok csalódni, nagyon sokszor randiztam már, és próbáltam azzal a módszerrel, amivel a többiek, de sose sikerült.

sőt, mindenkiről elég hamar kiderült egy börtönös, drogos sztori, vagy hogy van mellettem még csaj...

nem is azzal van a gond, hogy akkora igényeim lennének.

felőlem cigizhet, ihat az illető, elég egy átlagos külső, csak jó ember legyen. szeressen, és ne csaljon meg, ennyi a kívánságom, de egyre reménytelenebbnek látom.

a családban viszont én vagyok a "prűd", az "apáca", a szűzp..a (pedig nem is vagyok szűz, de ezeket hallom vissza, hogy a hátam mögött mondják).

kicsit már unom. a saját anyám is mindig mondja, hogy a nyakán fogok maradni.

a másik, hogy sajnos azt látom, a pasik nem kitartóak, ők 1 hét alatt akarnak "becsjozni", minimum egy évre.

de én képtelen vagyok valakibe beleszeretni néhány randi után.

mit csináljak? lehet hogy tényleg reménytelen eset vagyok, de nem értem, miért kell még piszkálni is ezért :/

20/L