Kikészít már teljesen mindennel. Mit csináljak?

Elváltak a szüleim, és a mostohaanyámmal van a gond. eddig jóban voltunk, azt hittem minden rendben lesz de nem. Minden lépésemről tudni akar, belebetegszik ha nem mondom meg hová megyek. Megszoktam mondani(amikor már nagyon ki vagyok rá bukva akkor megyek el szó nélkül, de ha hazajövök elmondom hol voltam), kérek engedélyt hogy elmehetek e ide-oda. Annyira betegesen aggódik hogy az szörnyű. Nincs saját gyereke, és most azt hiszi hogy ő az atyaúristen, mindent megszabhat stb... Idegesít, néha ordibál is velem. Még neki áll feljebb ha nem mondom meg mit csinálok amikor bemegyek a szobámba. Egyszer kérdezte, mondtam zenét hallgatok, nem hiszi el, megsértődik, és azt mondja ,,ja persze..." Egyszer nem szóltam hozzá, most meg gyerekesen leutánoz, ő sem szól hozzám, tisztára olyan mint egy gyerek. Apám le se szarja, előtte nem csinál ilyeneket, játsza az angyalt. Olyan ostoba, rosszul vagyok tőle... Már megmondtam neki hogy hagyjon békén (amikor a barátommal mentünk moziba is csak 2 percenként hívogatott)kikapcsoltam a telefont, és amikor hazajöttem (apa dolgozott) elkezd ordibálni hogy nincs jogom kikapcsolni meg minden. Anyukámhoz sem mehetek el a drága mostohaanyucim engedélye nélkül... Elegem van! Ordítsam le én is a fejét vagy benne legyen annyi ész hogy hagyjam rá? Hiába mondom apának is csak nevet, ő nem így ismeri. Anyának sírok emiatt ha tudok, kicsi koromban apámhoz ítélt a bíró, nem tudom hogy így elköltözhetek e anyához. Mit tegyek? Nem bírok várni, nincs már türelmem hozzá, úgy leordibálnám hogy... És ez suli előtt nem jön jól. Hányingerem van tőle... 4 éves koromban váltak el a szüleim, 8 éves korom óta vannak együtt apámmal, és a kamaszkor kezdetén kezdődtek a gondok. Sosem csináltam semmi olyasmit hogy cigi, szökés stb, rendesen tanulok, rendes barátaim vannak. (ők nem tudnak sajnos segíteni, náluk sem aludhatok nehogy véletlen ne mondjam el nevelőanyámnak hogy mikor keltem fel) Különben meg rettegek, hogy egyszer nehogy megüssön (eddig nem történt meg) Apámnak is próbáltam már sírva mondani, gondolkoztam azon hogy egyszer felveszem hogy viselkedik... ez jó ötlet? A nevelőanyám 40 éves, én 17. Viselkedésre mondjuk úgy 12 lenne ha nem kevesebb... Bocsánat, ha nem elég érthető, de ki vagyok már...