Most komolyan én lennék a spúr? Nem értem miért jó ezt csinálnia?

Anyukámról lenne szó. Nem szoktam tőle kérni pénzt mióta elváltak apuval,mindig magamnak keresem meg a pénzt pl nadrágra,pólóra,táskára stb. 1 hónappal ezelőtt is így volt,eladtam pár ruhámat (amiket amúgy használtam és szerettem),és így összejött majdnem 10e ft. Jött a hónap vége,és nem volt anyunak több pénze. Én szó nélkül odaadtam neki ezt,mondta hogy fizetéskor visszaadja. Fizetéskor csak a 2/3-át adta vissza. Azóta megint kölcsön adtam neki,annak is csak a 2/3-át adta vissza. Ma mondtam neki,hogy szeretnék 2 nagyobb összegű dolgot venni (táska,cipő évkezdésre),ami kiférne abból az összegből amivel tartozik+ami megvan még nekem.

Erre ő kérdezgetett hogy ugyan már miért nem veszek ünneplő cipőt (van neki egy ünneplő szerűsége,de fel nem ajánlotta 1 napra kölcsönbe). Én mondtam neki hogy az összegyűjtött pénzemet nem egy kínai szr cipőre akarom költeni(1 napi hordásra),hanem táskát és rendes utcai cipőt szeretnék venni amit évekig elhordhatok. Erre ő kiakadt,és azt mondta milyen spúr vagyok,hogy akkor ő annyival kevesebbet fog visszaadni a pénzemből,amivel nekem tartozik (mert h neki nincs pénze külön venni cipőt).

Hihetetlen... én soha nem szoktam tőle külön kérni erre arra,soha nem vinnyogok neki,erre a saját pénzemet nem akarja visszaadni.

Szerintetek ez milyen dolog?